a holtak könyve

a holtak könyve


léptek hangzanak a hosszu folyosón,
körülötted sötét, a végén a fény honol,
hátra hiába nézel, csak megrémit,
lassan lépkedj, a jövőd szemből vakit

nyugodalmas jó éjszakán vagy túl,
a reggel sokkal szebb lesz, mint az elmúlt
akárhány, utad révbe ér, előtted a fény,
menj tovább, mert szebb jövőt igér

tested elhagyja a lehelet, körbe veszi azt
sok-sok szerető ember és siró szemek,
te mosolyogsz, szemed lehunytad örökre,
ami meg volt irva, mind teljesitve

sorok közt olvasva érzem a jelet,
az élet értelmét a vég adja meg,
s hogy maradandót alkossunk az utókornak,
egy szebb jövőt az értünk aggódóknak


K.

mert élet a tenger?

mert élet a tenger?

mámoros állapot villant rá, nincs kinek higgy és kiben bizzál.
nincs kinek elmondd, nincs barát és társ, szaros kis élet mely véget vár.
hol vagy? hol vagyok? hol élsz és hol halott ... ?
szófosó? értelmetlen jelenség. elismerést vár a reménytelenség.
büzlik a levegő, romlott a világ, romlott a gondolat, romlott az egész élet, kell kárhozat.
faszkalapok, köcsögök, narkosok és részeg alakok. nagyképüek és nagycsávok, pénzesek és szegények.
ebből áll az élet: hazugság, sex és minden a pénz végett???
kereshetsz jobbat, de ugysem lelsz, itt élsz és ólommal hunysz el, vagy vérben fürödve, ereid feltépve, rozsdás penge hever majd holt-tested lenézve. még az ő sorsa is kegyesebb, mert hasznos cselekedetet tett.
hiába sirsz és nevetsz, a végzeted mindig ott lesz veled. minek is születünk? miért kell hogy éljünk? dolgozunk, szenvedünk, örömet miben lelünk?
nem kell más, talán csak a megbocsátás? de mit bocsássunk meg magunknak, hogy életre születtünk és kárba kell hogy vesszünk?
hogy szeressünk, szenvedjünk, hogy bizva reméljünk és könnyes szemmel meghalni térjünk???
erre felelj!!!
pofámon a bánat jele egyre csak szépül - s most nevetek, mint egy idióta, ki azt sem tudja mit is érhet - ...
dul bennem a csalódottság, a reménytelenség, a vágyakozás, a vér és az érzéketlenség, pedig tudom, sokkal de sokkal többet érne ha ....

de képzeld csak el magadban, mit is gondoltam ide én, már nem szolok, egy időre inkább elhallgatok, ...

repülés

repülés



földön ragadva mégis haladva
szállni a éggel, a tájjal s a madárral
részegen, füvezve és jól betépve
hatalmas pupillák, tág tekintet

elszivott agy és tompa érzések,
mint csorbult kés mely nyakad érintett,
kinzó, csalfa valóság, süllyedő magány,
menekülőut a bevégeztetett halál?

szemeidből szomjuság árad,
törölnéd szakadt felsőddel a nyálad,
betépve, leégve, mint szamár a hátán
a nyügös, türelmetlen utasát, lerugnád

pumpál ereidben a végzet lelke,
remegsz egy slukkért, kiéhezve,
kiszáradt szád sebzi fel a beszéd,
mikor szolni mersz, gyomrod remél

józan ész, hol van az már rég,
átölelsz füt, fát, s mindenkinek igérsz,
esztelen, értelmetlen tett vet meg,
csürhe és suttyó vagy, ne feledd



K.

csak lágyan

csak lágyan



ott ülök,
melletted, szorosan,
kedvesem,
átölel karom szerelmesen,

válladra hajtom fejem,
böröd illatát érzem,
vágyam lágyan
átjárja egész hátam

apró kis harapás,
egy zsenge csók,
fülcimpa érintés
mit most megtennék

hol jár a gondolat,
apró kis sziv, dobbanat,
hevesen, egykén,
párját benned leli a mély érzés



K.

"Gyermekkoromtól fogva nem
Olyan vagyok, mint más. Szemem
Nem úgy lát, nem közös kutak
Habja bennem az indulat.
Nem közös forrásból ered
Bánatom. Gyújtva szívemet
Más fokra izzik örömöm.
S ha szeretek: azt is külön."

/Edgar Allen Poe - Külön/

ne most

ne most



üss pofán
hogy ontsa el arcom a vér,
fehér ingem dobhatom,
testem foltos tőle épp

döfj meg,
megforgatva többször a pengét,
hogy fájjon az utolsó lehelet,
ha arcodba köpök még

lőjj fejbe,
hogy ne lássam a holnapot,
mikor kikelet készül a farmon,
s a kakas nagyokat harsog

tedd meg azt,
mit holnap megbánhatsz újra,
s mitől a kezed lesz mocskos,
...
az idők végezetéig szived lesz romlott




K.

temetés

temetés


hantot dob emlékeire a bánat,
könnyes szem int búcsut,
szipogó orr vérzik nyálat,
csalódott a vágy, hamis életút

mélyben koppan a fájdalom,
arcok remegő izma hasad,
zokogó sziv zaja töretlen,
majd el pottyan vállamon

gondolatok seprik a múltat,
kérdések pontositanak,
nincs igazság a törvény felett,
történik, mi elrendeltetett

koporsószeg és sötét szalag,
fejfa és koszorú-zuhatag,
virágcsokor és gyertyaláng,
mind hiába, a jövő halovány



K.

örlődés

örlödés


ég és föld között,
mint felszálló köd
a mélyből eltünök,
s mégis emléket őrzök

örlődök,
lágy szellő markol belém,
madártávlatból nézek feléd,
s szétszorodik a kép

homályos lesz mi szép,
te se látsz már,
felhőkbe markolok épp,
létem több lett rég

vad szél ölelés
visz tovább utamon még,
s hol újra száraz a rét,
zúdulok le sürü könnyként

hajnali járat útját takarom épp,
lágy csók jutalma a vég,
újra indul a hontalan népség,
foltjaim zavarja el a nap, mi felkél.



K.

vársz?

vársz?

míg a homokóra összeláncolt,
apró szemei átfolynak,
vársz,
türelmesen

hol a végzet igaz pillanata
lassan rád mosolyog,
elévül
minden fondorlat

közömbös lét a beteljesülés,
elveszti varázsát a felfedezés,
rádöbbensz,
mégsem minden más

vársz?
hol a szivárvány ritka,
jelenése mégsem csodás,
megszokás

termet nyit szívedben újra
a szürke egyhanguság,
s te csak vársz?
a homokszemek útja mindig Egy irány


K.

nevetés a tenger

nevetés a tenger


piszkos álmok
sóhajok földje
vanilia illat
érdes kéz

repedt csont
bársonyos szellő
penészes edény
szakadt rongy

huncut mosoly
kisírt szemek
gyilkos ölelés
gyógyito kéz

erőltett románc
megromlott viszály
hűtlen homály
napfényes ragyogás

szabad ritmusok
pontos szivzajok
feszült tekintet
szunnyadó szemed

mosoly
borosta
bálvány
álom

kegyes hazugság az élet
végül mindenkit elbocsát
juttat és elvét
irónia vagy felesleges lét?



K.

mi kell

mi kell



vad virág?
illatos rózsaszál?
vagy netán meghitt,
gyertyás vacsorák?

ákom-bákom
és rózsaszin világ?
bálványokkal tüzdelt
örök hazugság?

mondd mi kell?
hogy a jövö képe
hozzád méltó legyen,
mit, és hogy fogadsz el?

biztos reggel,
sértetlen, mosolygós holnap?
egy nyugodt séta a parton,
hiszem hogy létezik, szivedre hallgass!




K.

mint a narancshéj

mint a narancshéj



hol édes bensőt rejt a külső,
mégis összefordul a nyál,
vadul tépett darabok hullanak...
szerteszéjjel nyoma marad

cseppek jelzik utját,
hol hámozta meg a vágy
édes bensőt karmolt felszin óv,
hol vagy hát, te, vágyontó?!

akár pohárba csépellek
vagy csak szeletekben izlellek,
még többet kivánok belőled,
örök kedvenc lesz az ized!




K.

reggel

reggel


ázott vászon,
verandán roskad
egy félholt álom,
cigarettafüst...
száll fel a égbe,
békésen kacsint fel a nap,
s csillámlik minden a fényben

apró madárzaj,
kakas kukorékol éppen,
zörren egy ajtó, s nyikorogva
tárul szét a kapuszárny

motor bőszen mordul fel,
pattan fel a kő alóla,
nagyot puffan és elhallgat,
menni készülne a gazda, s csak jajgat

ébred az utca,
felszáll a reggeli pára,
kivilágosodik szemből
még az utcák zeg-zuga

a verandán roppan egy deszka,
kedvenc macskám szökken mellém
nagyot nyújtózva, ... nyivákol,
s dorombol akárcsak tegnap

lassan elhül a bögre tea,
s édes izét kortyolgatva
ugrik ölembe a jóllakott mamlasz,
libben a hintaszék, s felriad a gazda

zúgolódás, suhanó késlekedők,
féknyikorgás és undok versenyzők,...
cippellők kopogása, gyerekzsivaly,
robogó tömegszállitók, zakatoló vonatok

reggel van, ...
settenkedik a csend,
otthonába vonul a némaság,
s nagyot köszönt az értelmetlen




K.

savanyuság

savanyuság



elmélázom,
arcod örökitette képek felett
az idő megállni kényszereg,
mert nem változott semmi sem

megszokás volt
arcodon látni az öröm jeleit,
hozzád bujni,
mint ahogy a reggeli fuvallat teszi
megdézsmálni a friss kiflivéget,
dzsuszt szürcsölni hangosan,
s közben a morzsa lepi el kebled,
mert apró csókokkal hintem a képet

hol vagy álom, édes keserüség?
szines árnyék az ablakon át
leselkedő napsugár fénye,
rám vetül és a kép elvakit

te vagy, vagy egy égi jel,
hol látom ujra mit érzek?
bőröd illata mélyen elmerül,
nyálam csordul, vágy gerjed s elül
hajamba tursz, libabőr a párnán,
lüktető vér csörgedezett éppen,
mig csukott szemmel dőltem hátra,
a párna kihült, melletem nem ülsz.

rózsaszin fellegek reggeli délibábja,
hol vagy szerelem, hiába várlak,
tegnap még öleltél, csókokat igértél,
s mára mi marad? savanyú gondolat


K.

csalódottság

csalódottság

...
mert kisirtak a szemeid,
csalódott a szived,
bánatos a lelked
és reménytelen a vágyakozásod

...
mert tudom mi van belül
de ez,
csak pillanatnyi állapot,
csak az a baj vele,
hogy a pillanat
hosszabb, mint szeretnénk

Hiábavaló

DEPECHE MODE

USELESS

Well it's about time
It's beginning to hurt
Time you made up your mind
Just what is it all worth...

All my useless advice
All my hanging around
All your cutting down to size
All my bringing you down

Watch the clock on the wall
Feel the slowing of time
Hear a voice in the hall
Echoing in my mind...

All your stupid ideals
You've got your head in the clouds
You should see how it feels
With your feet on the ground

Here I stand, the accused
With your fist in my face
Feeling tired and bruised
With the bitterest taste...





HIÁBAVALÓ

Nos, eljött hát az ido
Amikor fájni kezd a dolog
Az ido, amikor eldöntötted
Mit is ér az egész...

Az összes hiábavaló tanácsom
Mindenfajta elcsatangolásom
A te mindennemu lenézésed és
Az én örökös téged való átrázásom

Az órát figyelve a falon
Érzem az ido lassú múlását
Egy hangot hallgatván a térben
Mely fejemben visszhangzik...

Az összes bolond ideád
A fellegekben jársz
Meg kellene, nézd milyen érzés
Lent, a földön járni

Itt állok én, a vádlott
Öklöddel arcomban
Fáradtam és megsebezve
A legkeserubb szájízzel...