vársz?
míg a homokóra összeláncolt,
apró szemei átfolynak,
vársz,
türelmesen
hol a végzet igaz pillanata
lassan rád mosolyog,
elévül
minden fondorlat
közömbös lét a beteljesülés,
elveszti varázsát a felfedezés,
rádöbbensz,
mégsem minden más
vársz?
hol a szivárvány ritka,
jelenése mégsem csodás,
megszokás
termet nyit szívedben újra
a szürke egyhanguság,
s te csak vársz?
a homokszemek útja mindig Egy irány
K.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése