te voltál

te voltál


nappalok éjszakai reménye,
s éjjelek feledhetetlen élménye,
te voltál szivem ékessége,
vágyakat betöltő igaz reménysége.

csókok fáradhatatlan ize,
érzések mély messzesége,
a küzdelem végső dicsősége,
és jutalom tested ölelése.

égető szenvedély fénye,
bosszú és méreg menedéke,
megnyugvás igaz helyszine,
s magányba téved lelkemnek vége.


K.

remegés

remegés


tudod,
még mindig szeretlek,
a fényképed nézem és kesergek,
miért tetted ezt?

nem találok nálad szebbet,
vágyaimnak te vagy teljes,
a mosoly csak veled édes,
s a könnycsepp méreg.

remegés,
ha rád gondolok a szivverés,
vagy csak egy apró lélegzés,...
féltőn óv tőled minden emlék.



K.

sóhaj

sóhaj

vágyódik hozzád szapora szivem,
ó nem, mégsem tehetem,
becsapva érzem zátonyra futott,
évekig tartó szerelmem.

gondolatok kinozzák napjaim,
hát mégis ezt érdemlem?
unalmas létem egyszerü vándor,
s batyujában nincs semmi sem.

üres jellemem látja mindenki,
s elfordul tőlem a nap,
árnyék boritja vidám arcomat,
hol a boldogság megmaradt.

szerelem, mi hazug és szivtelen,
bemocskol ezernyi színt,
boldogabb lét a becsült tisztelet,
sóhaj nélküli reménység.

K.

Hiányzol

Hiányzol


Mint a folyó viz nélkül,
száraz az én lelkem,
porát nem szitja senki sem.

Édes izű gyümölcs hüsitene,
neve egyszerű, szerelem,
de kóstolnám már szenvedélyesen.

Maréknyi remény lett a könny,
mi megmaradt fájdalmaim közt,
de számba se veszem e löttyt.

Rozsdás fűrész reszeli torkom,
szavaim értelme zord alkony,
belőlük hiányzik a boldogságom.

Hiányzol?, vagy csak álmodom,
nyitott szemmel sem látom,
a délibáb már egyre csak távol.



K.

ragyogás

ragyogás



tündököl,
szemem sarkában a könnycsepp
az örömtől vigan legördül

s megcsillan,
a nap fénye benne akár egy gyöngy,
értékes pillanat ami jön.

fáradt vágy,
mit kivánt már a világosság,
életre kelt egy valóság.

mosolygás,
mi ébresztett fel ezernyi más,
megható könnyeket fakasztót.

s benne él,
a mult, a jelen és a jövő,
ragyogás ez, örök tündöklő.


K.

üresség

üresség

mint egy ág, levél nélkül
némán a szél suhan át,
lombja hiján hangtalan.

nem beszél és altat el,
csak halkan elriaszt
az üresség bánt, ... aggaszt.

az égen szerteszét csillagok,
párját nem látni egynek sem
s a hold is csak vakon figyel.

fényévnyire távol a remény,
hogy összefut a szél és a fény
s egy örökkévalóság lesz az ölelés.

tiszta égbolt rejti szivem,
hol végtelen az úr,
s szivem dobbanását
nem hallja meg senki sem.

K.

rád vagyok éhes

rád vagyok éhes



nemcsak a szemem kiván,
számban összefut a nyál,
kivánatos vagy,
akár egy jól megvetett ágy.

külsőd most tökéletes,
az illatod valami fenséges
türelmem véges,
hozzád kell hogy érjek.

úúú, de hisz ez éget,
megérintlek és félek,
hogy lakom igy jól?
egy szelet friss kenyér késztet.


/a.f.y./