értelmetlenség

értelmetlenség


keresni régi emlékek közt,
hátha újra találunk,
felkutatni elveszett álmunk,
ha mindig újakra vágyunk,

keresni, mit úgysem találunk,
szeretni a búval, ha jáccunk,
lépni előre, ha nincsen célunk,
megtorpanni, hogy jobban lássunk

délibábot követni a pusztaságon,
ezernyi lépést tenni e nagy világon,
épiteni egy lerombolt otthont,
eltörpülni ha magasan járunk

értelmetlenség,
jelentése több mint mentség,
mának élni, ha nincs segitség,
vesszék minden értelmetlenség!



K.

egy nő és egy kávé

EGY NŐ ÉS EGY KÁVÉ



egy arc és egy szándék,
egy szó és egy bánts még,
egy kérdés a vágyért,
egy bólintás jár rég

kávéillat, frissen őrölt,
legfinomabban pörkölt,
egy elegáns csészén
ismerős kellék

kávéillat, örök és becses,
vágyak hörpintek fel a cseppet,
s ha zamata beszélni tudna,
nyálad csordul meg újra, s újra

de egy nő, az legyen örök,
mint a pörkölt kávé illata,
vagy imádott nő igaz mosolya,
bármerre is jársz, mint hóditó török

kisérjen csáb és érzékiség,
őszinte tettekbe késztetés,
ragyogó kék szemek szépsége,
s gonosz szavak igaz lényege

egy nő, egy kávé,
izükben más, mégsem játék,
s ha zamatuk beszélni tudna,
álmaink vágya teljesebb volna


K.

nem

nem


tehetek rola,
hogy szerelmes lettem,
akartam mást szeretni,
de mégsem tettem

elvakult vágyak
néma soraiban,
szebb arcot kivántam meg,
mint hogy reméltem

egyszerüen szép,
hangjára vágyok még,
keze mozdulata él,
szivem csak remél

tündéri mosoly,
csábosan oly komoly,
szerelmes lettem ismét,
suttogja a szél


K.

szendereg

szendereg


kicsi tündér,
didereg vállán a hüvös északi szél,
szivében a sebek égnek,
s hozzá bújnak féltő remények

csillagokkal tüzdelt az ég,
a hold kis mosolyt kér,
sötét árnyak, féltő vágyak,
viz tükrében csillámlik a bánat

halk sodrás, lehelet vonul át
apró testeken, s láss csodát,
előbúj a mélyből, a nap, felhőtlen,
csodás szinek kiséretében

megszünik a csend, a végtelen,
elhallgat a némaság,
átkarol pompa és a ragyogás,
didergőből lessz boldog bizonyosság



K.

születésnapodra: mosoly és könny


apro kis mozdulat,
könnybe fakad a mozdulat,
ma veled ünnepel, téged köszönt
a család apraja s nagyja.
Neked köszöni mindenki
e gyönyörü pillanatot,
ma van az a nap, hogy elérted,
egy kerek szám, gyermek,
ifjú, unoka és a legkissebb
téged dédinek becézget.
Szeretünk mi mind,
Veled együtt meghitt a kedvünk,
hadd, hogy a mosoly legyen
mi örökitse meg e percet szivünkben



K.


Ezt a verset nagypapám születésnapjára irtam. Nem tudom mennyire lesz méltó vagy sem, de részemről ugy érzem, szivből van. Benne van mindenki, aki csak köszönheti nekik mindazt, ami van. Bár a legfontosabb most, hogy ő velünk van, illetve hogy együtt ünneplünk. Nemrég volt nagymama szülinapja is. Milyen szép, hogy ők, igy ketten, szépen együtt vannak. "könny és mosoly v. mosoly és könny", nem könnyü eldönteni. Lehetett volna akár örömkönnyek is :). Mindenesetre: köszönöm.

emlékékszem

emlékékszem


ugyanolyan szép,
kék szemekkel néz
virradón a reggel,
s mosolya oly szerény

féltőn óvtam, egy szót,
mégsem szóltam,
csak csodáltam,
lényét, fotóztam

hallgattam szavait, rezzenését,
s csodáltam csábitó tekintetét,
szeme kékjét, ajka csendülését,
olvastam minden gondolatát, véleményét

vele együtt szivtam,
füstös kocsma büzét,
de csodás volt mellette,
mert ez örök pillanat feledtette

emlékként él, a holnap tükre,
távolabb a szive mint az idő szekere,
gyengéd keze, mozdulata,
elutazott hol nincs otthona

s midőn majd, ha hazatér,
vár rá egy reménykedő legény,
én poros cipőm majd tovább koptatom,
plátói szerelem utját tovább járom


K.

régi dolgok

régi dolgok


bérbe adott bizalom,
rongyos kendő és hatalom,
szakadt ing, kopott cipő,
hol az a régi, hires festő???

vászonra rajzolt,
finom körvonalak
kívánkozó színek:
emlékek, megörökitettek

szunnyadó keblek, gyermekded tekintet,
lassan tovaszáll az idő,
megmarad egy festmény, poros keszkenő,
repedezett portré, beszáradt ecset

régi dolgok, értékesek,
sokak értük ezreket igérnek,
mégis sötét falak közt őrzik,
hogy dicsőitsék az elmuló perceket

ásitó és furcsán mosolygó,
csupa rejtély és kérdőre vonó
megörökitett mozdulat az ecsetvonás,
hol keressünk választ, ha emlékük véget ér már???



K.

harmatos virág

harmatos virág


midőn reggel,
hol gajjak közt a nap,
megérint ragyogó fényével,
szemed megrezzen

apró, kicsi cseppek,
csillámlanak, akár a gyöngy,
s utjukat vesztik el,
mikor az ébredést karnyujtást üdvözöl

egyre melegebb a táj,
s bársonyos tapintat fogad,
mint baba börét óvó tekintet,
ugy kémleli a napfény e szépet

gyönyörüséges,
miben rejlik a reggel fénye,
akár a harmatos virág,
minden részét, egyenként, megcsodálnám



K.