szendereg
kicsi tündér,
didereg vállán a hüvös északi szél,
szivében a sebek égnek,
s hozzá bújnak féltő remények
csillagokkal tüzdelt az ég,
a hold kis mosolyt kér,
sötét árnyak, féltő vágyak,
viz tükrében csillámlik a bánat
halk sodrás, lehelet vonul át
apró testeken, s láss csodát,
előbúj a mélyből, a nap, felhőtlen,
csodás szinek kiséretében
megszünik a csend, a végtelen,
elhallgat a némaság,
átkarol pompa és a ragyogás,
didergőből lessz boldog bizonyosság
K.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése