emlékékszem
ugyanolyan szép,
kék szemekkel néz
virradón a reggel,
s mosolya oly szerény
féltőn óvtam, egy szót,
mégsem szóltam,
csak csodáltam,
lényét, fotóztam
hallgattam szavait, rezzenését,
s csodáltam csábitó tekintetét,
szeme kékjét, ajka csendülését,
olvastam minden gondolatát, véleményét
vele együtt szivtam,
füstös kocsma büzét,
de csodás volt mellette,
mert ez örök pillanat feledtette
emlékként él, a holnap tükre,
távolabb a szive mint az idő szekere,
gyengéd keze, mozdulata,
elutazott hol nincs otthona
s midőn majd, ha hazatér,
vár rá egy reménykedő legény,
én poros cipőm majd tovább koptatom,
plátói szerelem utját tovább járom
K.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése