savanyuság
elmélázom,
arcod örökitette képek felett
az idő megállni kényszereg,
mert nem változott semmi sem
megszokás volt
arcodon látni az öröm jeleit,
hozzád bujni,
mint ahogy a reggeli fuvallat teszi
megdézsmálni a friss kiflivéget,
dzsuszt szürcsölni hangosan,
s közben a morzsa lepi el kebled,
mert apró csókokkal hintem a képet
hol vagy álom, édes keserüség?
szines árnyék az ablakon át
leselkedő napsugár fénye,
rám vetül és a kép elvakit
te vagy, vagy egy égi jel,
hol látom ujra mit érzek?
bőröd illata mélyen elmerül,
nyálam csordul, vágy gerjed s elül
hajamba tursz, libabőr a párnán,
lüktető vér csörgedezett éppen,
mig csukott szemmel dőltem hátra,
a párna kihült, melletem nem ülsz.
rózsaszin fellegek reggeli délibábja,
hol vagy szerelem, hiába várlak,
tegnap még öleltél, csókokat igértél,
s mára mi marad? savanyú gondolat
K.
6 megjegyzés:
Hm...na ebben talatam valamit ami megfog. Ugy latszik nekiülök többit is elolvasni
G.
talán mert te is magadra ismertél mint az, akinek irtam???
Lehet....vannak hasonlo emlekeim.
De en maskep fogalmaztam oket:
Emlékek hiányoznak? Vagy Te magad?
Amit összerakok magamban, az a kép
Már nem te vagy, csak szerelmem,
Ábrándom és almom, mi benned önt formát.
És te? Vajon gondolsz e meg ram…
csak nem szintén költöd a rimeket???
érdekes a megfogalmazásod, találni vhol belőlük többet is???
Csak nagyon amatőr modon. Es mar egy jo ideje nem. Mert annakidejen akinek irtam azt mondta ra, hazugsag mind. Szoval lealtam vele. Nem nagy kar mert amugy sem ertek hozza. Van weboldalam ahol talalhatsz par verset meg. elkuldom mailban a cimet.
sztem nem kéne annyiban hagynod, már az első /bár lehet az volt pont az utolso megirott/ versnél észlelhető a hozzáértés, ... tovább olvasva az ut a kristályosodás felé. ha nem szégyelled, folytasd
Megjegyzés küldése