ne most
üss pofán
hogy ontsa el arcom a vér,
fehér ingem dobhatom,
testem foltos tőle épp
döfj meg,
megforgatva többször a pengét,
hogy fájjon az utolsó lehelet,
ha arcodba köpök még
lőjj fejbe,
hogy ne lássam a holnapot,
mikor kikelet készül a farmon,
s a kakas nagyokat harsog
tedd meg azt,
mit holnap megbánhatsz újra,
s mitől a kezed lesz mocskos,
...
az idők végezetéig szived lesz romlott
K.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése