mint a narancshéj
hol édes bensőt rejt a külső,
mégis összefordul a nyál,
vadul tépett darabok hullanak...
szerteszéjjel nyoma marad
cseppek jelzik utját,
hol hámozta meg a vágy
édes bensőt karmolt felszin óv,
hol vagy hát, te, vágyontó?!
akár pohárba csépellek
vagy csak szeletekben izlellek,
még többet kivánok belőled,
örök kedvenc lesz az ized!
K.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése