búcsuszó

búcsuszó


elmegyek,
ma végső búcsut intek a múltnak,
itt hagyom rongyos ingem,
s átlépek a jelen küszöbén

hátat forditok minden tettnek,
nem hagyom élni tovább a bánatot,
arcomrol végleg letörlöm,
a könnyeket, a megtett ut porát

sánta lábbal, de elindulok,
cipőm orrát ha le is koptatom,
s amerre járok, a földben hagyom
mindenütt a lábnyomom,

mégis elmegyek,
utolsó búcsu ez tőled, élet,
rongyos ingem hagyom emlékül,
hogy a múlt se maradjon védtelen

s bár hosszú elöttem az ismeretlen,
kikövezett utját mindaddig keresem,
mig ujra el nem mondhatom,
egy uj szerelem kövét raktam le éppen




K.

álom ébredés

álom ébredés



léptek, tettek, cselekedetek, ...
furcsa gondolatok,
hamisak, kételyek örzik,
de mégis velük élek

szószátyár mondatok,
mind, mind összezavartok,
tetemes értéket nem nyújt,
lángot egyetlen nő szava sem gyujt

nem csalódás, nem kényszer,
ölemben poros emlék pihen,
illatos levelek, apro kis szivek,
suttogják téves már a cimzett

és csak tovább álmodom,
behunyt szemekkel az éjjelt fényképezem,
tipegek, mint majd egyszer fog fiam,
de addig még mosolygok, akár ébredés után a kényszer

egyszer csak kinyitom kék szemem,
s ott pihen mellettem, az én kedvesem,
rossz álom volt, meggyötört,
könnyeim törlöm, bár nagyobb az öröm



K.

nézz szemembe

nézz szemembe




nézz szemembe
szerelmem tüzét örizve,
s hunyd le két gyöngyszemed lassan,
had örizze fénye szemem fényét, ...

kis, hamiskás mosoly,
kerekedik ajkadon, mily komoly,
apró csókokra vágysz, tudom,
hol gödröcskék bujnak meg, jutalmazom

nézz, örömkönnyek hullnak rég,
tisztán kék az ég, látod a szememben még,
veled a boldogság paradicsomát élem át,
gyere hát, bújj, bújj még jobban hozzám

s ne engedd, hogy csalódás érje szivem,
mert örökké örizni fogom a jelent,
melletted élem le életem, hüségben,
s minden nap boldogabb lesz, mint régen

megőrzöm neked, s a múlt tévedését
feledtetem majd, adok sokkal többet,
örök, ragyogó pillanat, s emléke lesz
szivedben, minden egyes, velem töltött perc



K.

könny

könny


hüsit,
bánatot és jókedélyt,
ragyogó szemedből árad,
oltja minden cseppje, ha fáradt
vagy már világot látni,

segit,
felejteni, emlékezni,
lángra lobbant érzéseket,
s eloltja a fájó sebet

könny,
egy csepp, s melyből árad,
mint amikor az eső a kiszáradt
földre ér, a repedések közt,
juttatja el hozzád a választ

akár a legnagyobb fájdalomra,
szivszorito boldogságra,
vagy a nélkülözött biztonságra,
gonoszságra és megbánásra,
...
egy az íze, s mi mind könnyben állva,
esünk térdre, döbbenve az igazságra.




K.

ha volna két életem

ha volna két életem






ha volna két életem,
élném bátran hibákkal vétve,
mint most, ahogy ébredek reggel,

bal lábbal kelek, lépek éppel,
májam égetem szesszel,
tüdöm töltöm füsttel,

nevetek hol a jég olvad,
a levegő káros és szivem korhad,
várok, romokban heverek szakadt,
mocskos ruhákban, hol a lét fáradt

tündöklöm, mert kell a látszat,
sziveknek nyugtató mézes madzag,
alkohollal töltött poharak allja
és elkábitott vágyak hangja

élném bátran, ha volna másik,
szeretnék, ha hinnék is bármit,

tévedésbe esnék, akkor is éppugy,
hazug szavak hitetnék a himnuszt
te vagy a fontos, és senki más!
érted ébredek és álmodok valami mást!

hazugság a lét igaz peremén,
ébredni kéne hogy mind elhiggyék,
velem együtt tévedés az élet,
a vég mindenkit elkisért

járj utadon, élj balgán és vadul,
tiporj el minden, mi utadba gurul,
nem kell hogy megbocsáss, nem kell hogy elbocsáss,
elmegyek ugyis, más nékem ha kell, gödröt ás

nem két élet kell, hanem egy boldog,
melynek fonalát magunk fonjuk,
hol kákán a csomot mi megtaláljuk,
mégis a végén ugyanazt kapjuk





K.

parlagon

parlagon



itt hever, parlagon
elöttem két csodaszép,
dijnyertes mindkettő,
szemeknek mind nyerő

parlagon, két fenevad,
vonalait nézve elkap
a vágy, hogy induljak,
nekem nem elég a láccat

minden porcikája tökély,
az elejétől a végéig
szivszoritoan szép,
ez az egy ami kell és kész

lebontom a gátakat,
ha kell, felépitek várakat,
csak hadd legyen az enyém,
ott akarok lenni, mert ez élmény



K.

csak egy vers

csak egy vers


érzés, véres sértés,
piszkozat, melybe leirod
minden mocskodat,
és nincs cenzúra,
arcodról ott hever
a falon a karikatúra

nyálas, piszkos foltok,
lekváros kéztől oldott
vonalak hadja,
ha ránézel,
csak az jut eszedbe,
mikor földig tiport egy senki

vastagon szedett sorok,
a betük görbülete zokog,
minden pont egy ujabb döfés,
a vessző egy lehelet,
a sorköz halálos hörgés,
s a hátlap egy ujabb kezdet.



K.

napjaink

napjaink


volt egy lány, emléke már halovány,
fényképe helye itt hever szobám falán
talány, hogy ez szerelem volt egyáltalán?
szavaim ize keserü, akár a névtelen nedü

porfogó, mihaszna képek keretje
ma már a szerelemnek nincsen keletje
vidámság? vagy csak holmi láccat?
szivből jövő szándéknak nincs már ki párt ad

szinjáték, foltos pillantások, szereplők
kik nem értékelik a férfit és a nőt
ez vagyon a napjaink tisztelete
hol csodás égbolt jő, vihar a küldöttje



K.

május 22.e

május 22.e


csak egy nap, nem több-másnak, nekem viszont az életem kezdete.
ma, 2007-ben töltöttem be a 27.ik életévemet - gyerek, felnött fejjel gondolkodó kamasz v. tetteiért maga felelő ifju ??? melyik is vagyok???
a tényen egyik sem változtat, hogy élek.
de hogy ehhez az élethez tartozik -e fényüzés, pompa, ... ezt viszont mindenkinek magának kell tudnia. most inkább érzem azt, hogy az életem egy szürke üveglapon keresztül zajlik, nem egészen tiszta minden, néhány szin és alak elveszett belőle.
de, legalább nem üres, nem éhes a multra, nem száraz, mint a háromnapos kenyér, mely már piritosnak is alig jo. álmok, vágyak, még a gazdagok fejében is születnek, én viszont, csak kevésre vágyom. de lehet tul nagy vágy. de mihez képest??? van, aki azt mondta, hogy nem az a baj, hogy nem éred el a céljaid, hanem hogy nincsenek! nagy igazság. épp ézért a cél, ami után ujabb és ujabb kell. nem lehetünk sosa sem elégedettek, maximum megelégedve, de... és jön a folytatás. az élet nem áll meg. nem azért élünk, hogy legyünk, hanem azért vagyunk, hogy éljünk.
nem szabad kihagyni egyetlen pillanatot sem, mert ugyebár alkalom szüli a tolvajt, mondani szokták.
egyszoval, 27 évvel ezelött elkezdődött az életem, s azota elindult vmi, ami még nem és nem teljesedett be. s hogy mikor jő el ez a pillanat, majd tudatom. de addigis remélem sok viz zudul le a Dunán és többnél is több verssel gazdagitom majd ezt a virtuális tárhelyet. s bizom benne, hogy minden olvaso, ismerős és nem ismerős talál benne magának szépet, igazat, s ezt tudja is velem, hogy tisztában legyek azzal, nemcsak engem foglalkoztat és nem csak engem érdekel mindez.
barátaim, köszönöm, hogy biztattok, és bizom benne, hogy jövöre, ugyanigy, ugyanitt, még többeteknek köszönhetem a látogatástokat.
ujabb, fényüzöbb évet kivánok nektek.
a muzsa legyen veletek :)


K.

vágyak

vágyak




úgy lennék
- hömpölygő viz a tóban, sétahajót ringatnék lágyan
- bárányfelhő, mely szerelmes tekintetet rajzolna az égen
- csillogó napsugár, mi simitana bársonyos arcot éppen
- forró, tengerparton heverő homok, talpat csiklandozó
- bús, őszi szellő. mi átölel és kebleken hever meddőn
- falevél, mi kapaszkodik és zöldel ha a tavasz eljő
- kisvirág, melynek szirmain a harmat pihen
- egy pad, mi a parkban hever, s emlékeket őriz érintetlen
- szivárvány, mi tekintetet vonz, ritkán, emlékezetesen
- hegyi patak, mely hüs vizet szállit, s köveket gördit
- egy kanapé, mi álmokat öriz, ha már a nap az égig ér
- s takaró, mely óv, ha az éjjel már tul jó
- egy képregény, mi sok mókás történetet mesél
- ...

úgy lennék
- sok ezer szép és meghitt emlék:
arcnak öröm,
szivnek boldogság,
szemnek könny,
s testnek, léleknek betöltő

úgy lennék,...





K.

miért?

miért?


látni arcodon kisirt szemeket,
szomoru tekintet nézi a felleget

gyászos öltözet a diszed,
mondd, megérdemled te ezt?

arcod gyönyörü,
ajkad mégis oly keserü,

gyengéd, bársonyos
csók hinti most arcod

gyere bujj, ölelj,
megóvlak, ha ez kell

szivednek, lelkednek
megadok mindent, mi kedves



K.

aggódás

aggódás


ma délután beteglátogatóban voltam a családdal, Pozsonyban.
nem jó látni egy ember érzékeny aggódását, féltő gyengeségét,
szeretetét és szerelmét könnybe zúdulva.
Amikor a gondolatok, a féltés, a pillanat úrrá lesz,
mikor már az igazságosságot és a reményt sem látjuk, ...

Csak a sok sok kérdés, kérdőre vonás, és reménytelenség lakozik belül.
Egy nagy lehelet, s mégis előkerül a zsebkendő, a könnycseppek nehéz, súlyos szivfájdalmat árulnak el, nem és nem. Miért? Miért mindez????




aggódás



töretlen,
aggódó tekintet,
reszkető szemek,
féltő arc és kezek

ismered,
félted és véded,
óvod,
bár ne volna mindez

titkon utálod
már az egész világot,
pusztitanál de tudod,
épiteni kell a boldogságot

de mihaszna?
semmi sem kedves,
csak a remény édesget,
mégis könny zúdul, féltlek



K.