ha volna két életem

ha volna két életem






ha volna két életem,
élném bátran hibákkal vétve,
mint most, ahogy ébredek reggel,

bal lábbal kelek, lépek éppel,
májam égetem szesszel,
tüdöm töltöm füsttel,

nevetek hol a jég olvad,
a levegő káros és szivem korhad,
várok, romokban heverek szakadt,
mocskos ruhákban, hol a lét fáradt

tündöklöm, mert kell a látszat,
sziveknek nyugtató mézes madzag,
alkohollal töltött poharak allja
és elkábitott vágyak hangja

élném bátran, ha volna másik,
szeretnék, ha hinnék is bármit,

tévedésbe esnék, akkor is éppugy,
hazug szavak hitetnék a himnuszt
te vagy a fontos, és senki más!
érted ébredek és álmodok valami mást!

hazugság a lét igaz peremén,
ébredni kéne hogy mind elhiggyék,
velem együtt tévedés az élet,
a vég mindenkit elkisért

járj utadon, élj balgán és vadul,
tiporj el minden, mi utadba gurul,
nem kell hogy megbocsáss, nem kell hogy elbocsáss,
elmegyek ugyis, más nékem ha kell, gödröt ás

nem két élet kell, hanem egy boldog,
melynek fonalát magunk fonjuk,
hol kákán a csomot mi megtaláljuk,
mégis a végén ugyanazt kapjuk





K.