búcsuszó
elmegyek,
ma végső búcsut intek a múltnak,
itt hagyom rongyos ingem,
s átlépek a jelen küszöbén
hátat forditok minden tettnek,
nem hagyom élni tovább a bánatot,
arcomrol végleg letörlöm,
a könnyeket, a megtett ut porát
sánta lábbal, de elindulok,
cipőm orrát ha le is koptatom,
s amerre járok, a földben hagyom
mindenütt a lábnyomom,
mégis elmegyek,
utolsó búcsu ez tőled, élet,
rongyos ingem hagyom emlékül,
hogy a múlt se maradjon védtelen
s bár hosszú elöttem az ismeretlen,
kikövezett utját mindaddig keresem,
mig ujra el nem mondhatom,
egy uj szerelem kövét raktam le éppen
K.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése