takaró
átölelsz
minta tó vize,
lágyan, szeliden
elkisérsz,
az élet rögös utján
minden éjjelen
felnevelsz
prűd titkot emléked rejt,
szótlan csak heversz
ringatsz el,
az álmok tengerén
óvod meg testem
gyógyitasz,
felhevült testet hütesz,
s ha fázik, fűtesz
szeretlek,
testem minden izében
átölelsz, ha jön a végzet.
K.
2007-03-13
csók
csók
forró vágy
hinti meg szived zaját,
ajkadon csüng
a lágy némaság
Remegő érintés
zúzza szét a fényt,
egy apró kéztetés
simul arcodon szét
Érintetlen
a megbocsátás büne,
izzó rejtek a dobbanás,
fokozott a lehelet, szaporán!
Mohó kabzsiság,
a játék vége folytatás,
elsötétült világ,
hol a vágy a végtelenbe lát.
K.
forró vágy
hinti meg szived zaját,
ajkadon csüng
a lágy némaság
Remegő érintés
zúzza szét a fényt,
egy apró kéztetés
simul arcodon szét
Érintetlen
a megbocsátás büne,
izzó rejtek a dobbanás,
fokozott a lehelet, szaporán!
Mohó kabzsiság,
a játék vége folytatás,
elsötétült világ,
hol a vágy a végtelenbe lát.
K.
kitartás
kitartás
sárba tiporsz, ezerszer,
mégis felállok,
hol a szivem kitart
ott testem harcol.
elitélsz, nem ismersz el,
bizonyiték kell?
megmutatom neked
minden erőmmel.
életem áldozom fel,
hogy büszke légy rám
s nevess könnyes szemmel,
mert kitartás kisért el.
K.
sárba tiporsz, ezerszer,
mégis felállok,
hol a szivem kitart
ott testem harcol.
elitélsz, nem ismersz el,
bizonyiték kell?
megmutatom neked
minden erőmmel.
életem áldozom fel,
hogy büszke légy rám
s nevess könnyes szemmel,
mert kitartás kisért el.
K.
csend
csend
levél zizzen,halkan libben
a fátyol, simit szeliden
megérint, s elhallgat
szemed lehunyod, s lát nyugalmat
az ég sötét kékje ásit,
a csillagok fénye tisztán csábit
éji csend, suttogón fűszerez
mély megnyugvás nemcsak a képzelet
várandós minden pillanat,
s lassan csak a sziv hangja szalad,
dobban,... csak dobban teljeset,
s az éji csend /minket/ megszeliditett
K.
levél zizzen,halkan libben
a fátyol, simit szeliden
megérint, s elhallgat
szemed lehunyod, s lát nyugalmat
az ég sötét kékje ásit,
a csillagok fénye tisztán csábit
éji csend, suttogón fűszerez
mély megnyugvás nemcsak a képzelet
várandós minden pillanat,
s lassan csak a sziv hangja szalad,
dobban,... csak dobban teljeset,
s az éji csend /minket/ megszeliditett
K.
2007-03-01
tanszavak
tanszavak
új idő vár az elmult percre,
minden szebb mi volt és lehetne,
a pillanat ragyog, szemeidben könny vagyok,
mely tovalép és fájón csillog.
csak a mult kisért, a jelen töretlen,
de a jövő még üzenni képtelen,
véres fátyol boritja a vágyakat,
melyek értéktelen emléket vájtak.
megbánás a képzelet szüleménye,
reményekkel telitűzdelt képe,
s csak az akarat nem elég elérni,
hogy a szivnek ne kelljen szenvedni.
K.
új idő vár az elmult percre,
minden szebb mi volt és lehetne,
a pillanat ragyog, szemeidben könny vagyok,
mely tovalép és fájón csillog.
csak a mult kisért, a jelen töretlen,
de a jövő még üzenni képtelen,
véres fátyol boritja a vágyakat,
melyek értéktelen emléket vájtak.
megbánás a képzelet szüleménye,
reményekkel telitűzdelt képe,
s csak az akarat nem elég elérni,
hogy a szivnek ne kelljen szenvedni.
K.
2007-02-25
te voltál
te voltál
nappalok éjszakai reménye,
s éjjelek feledhetetlen élménye,
te voltál szivem ékessége,
vágyakat betöltő igaz reménysége.
csókok fáradhatatlan ize,
érzések mély messzesége,
a küzdelem végső dicsősége,
és jutalom tested ölelése.
égető szenvedély fénye,
bosszú és méreg menedéke,
megnyugvás igaz helyszine,
s magányba téved lelkemnek vége.
K.
nappalok éjszakai reménye,
s éjjelek feledhetetlen élménye,
te voltál szivem ékessége,
vágyakat betöltő igaz reménysége.
csókok fáradhatatlan ize,
érzések mély messzesége,
a küzdelem végső dicsősége,
és jutalom tested ölelése.
égető szenvedély fénye,
bosszú és méreg menedéke,
megnyugvás igaz helyszine,
s magányba téved lelkemnek vége.
K.
2007-02-22
remegés
remegés
tudod,
még mindig szeretlek,
a fényképed nézem és kesergek,
miért tetted ezt?
nem találok nálad szebbet,
vágyaimnak te vagy teljes,
a mosoly csak veled édes,
s a könnycsepp méreg.
remegés,
ha rád gondolok a szivverés,
vagy csak egy apró lélegzés,...
féltőn óv tőled minden emlék.
K.
tudod,
még mindig szeretlek,
a fényképed nézem és kesergek,
miért tetted ezt?
nem találok nálad szebbet,
vágyaimnak te vagy teljes,
a mosoly csak veled édes,
s a könnycsepp méreg.
remegés,
ha rád gondolok a szivverés,
vagy csak egy apró lélegzés,...
féltőn óv tőled minden emlék.
K.
2007-02-20
sóhaj
sóhaj
vágyódik hozzád szapora szivem,
ó nem, mégsem tehetem,
becsapva érzem zátonyra futott,
évekig tartó szerelmem.
gondolatok kinozzák napjaim,
hát mégis ezt érdemlem?
unalmas létem egyszerü vándor,
s batyujában nincs semmi sem.
üres jellemem látja mindenki,
s elfordul tőlem a nap,
árnyék boritja vidám arcomat,
hol a boldogság megmaradt.
szerelem, mi hazug és szivtelen,
bemocskol ezernyi színt,
boldogabb lét a becsült tisztelet,
sóhaj nélküli reménység.
K.
vágyódik hozzád szapora szivem,
ó nem, mégsem tehetem,
becsapva érzem zátonyra futott,
évekig tartó szerelmem.
gondolatok kinozzák napjaim,
hát mégis ezt érdemlem?
unalmas létem egyszerü vándor,
s batyujában nincs semmi sem.
üres jellemem látja mindenki,
s elfordul tőlem a nap,
árnyék boritja vidám arcomat,
hol a boldogság megmaradt.
szerelem, mi hazug és szivtelen,
bemocskol ezernyi színt,
boldogabb lét a becsült tisztelet,
sóhaj nélküli reménység.
K.
2007-02-09
Hiányzol
Hiányzol
Mint a folyó viz nélkül,
száraz az én lelkem,
porát nem szitja senki sem.
Édes izű gyümölcs hüsitene,
neve egyszerű, szerelem,
de kóstolnám már szenvedélyesen.
Maréknyi remény lett a könny,
mi megmaradt fájdalmaim közt,
de számba se veszem e löttyt.
Rozsdás fűrész reszeli torkom,
szavaim értelme zord alkony,
belőlük hiányzik a boldogságom.
Hiányzol?, vagy csak álmodom,
nyitott szemmel sem látom,
a délibáb már egyre csak távol.
K.
Mint a folyó viz nélkül,
száraz az én lelkem,
porát nem szitja senki sem.
Édes izű gyümölcs hüsitene,
neve egyszerű, szerelem,
de kóstolnám már szenvedélyesen.
Maréknyi remény lett a könny,
mi megmaradt fájdalmaim közt,
de számba se veszem e löttyt.
Rozsdás fűrész reszeli torkom,
szavaim értelme zord alkony,
belőlük hiányzik a boldogságom.
Hiányzol?, vagy csak álmodom,
nyitott szemmel sem látom,
a délibáb már egyre csak távol.
K.
2007-02-07
ragyogás
ragyogás
tündököl,
szemem sarkában a könnycsepp
az örömtől vigan legördül
s megcsillan,
a nap fénye benne akár egy gyöngy,
értékes pillanat ami jön.
fáradt vágy,
mit kivánt már a világosság,
életre kelt egy valóság.
mosolygás,
mi ébresztett fel ezernyi más,
megható könnyeket fakasztót.
s benne él,
a mult, a jelen és a jövő,
ragyogás ez, örök tündöklő.
K.
tündököl,
szemem sarkában a könnycsepp
az örömtől vigan legördül
s megcsillan,
a nap fénye benne akár egy gyöngy,
értékes pillanat ami jön.
fáradt vágy,
mit kivánt már a világosság,
életre kelt egy valóság.
mosolygás,
mi ébresztett fel ezernyi más,
megható könnyeket fakasztót.
s benne él,
a mult, a jelen és a jövő,
ragyogás ez, örök tündöklő.
K.
2007-02-06
üresség
üresség
mint egy ág, levél nélkül
némán a szél suhan át,
lombja hiján hangtalan.
nem beszél és altat el,
csak halkan elriaszt
az üresség bánt, ... aggaszt.
az égen szerteszét csillagok,
párját nem látni egynek sem
s a hold is csak vakon figyel.
fényévnyire távol a remény,
hogy összefut a szél és a fény
s egy örökkévalóság lesz az ölelés.
tiszta égbolt rejti szivem,
hol végtelen az úr,
s szivem dobbanását
nem hallja meg senki sem.
K.
mint egy ág, levél nélkül
némán a szél suhan át,
lombja hiján hangtalan.
nem beszél és altat el,
csak halkan elriaszt
az üresség bánt, ... aggaszt.
az égen szerteszét csillagok,
párját nem látni egynek sem
s a hold is csak vakon figyel.
fényévnyire távol a remény,
hogy összefut a szél és a fény
s egy örökkévalóság lesz az ölelés.
tiszta égbolt rejti szivem,
hol végtelen az úr,
s szivem dobbanását
nem hallja meg senki sem.
K.
2007-02-02
rád vagyok éhes
rád vagyok éhes
nemcsak a szemem kiván,
számban összefut a nyál,
kivánatos vagy,
akár egy jól megvetett ágy.
külsőd most tökéletes,
az illatod valami fenséges
türelmem véges,
hozzád kell hogy érjek.
úúú, de hisz ez éget,
megérintlek és félek,
hogy lakom igy jól?
egy szelet friss kenyér késztet.
/a.f.y./
nemcsak a szemem kiván,
számban összefut a nyál,
kivánatos vagy,
akár egy jól megvetett ágy.
külsőd most tökéletes,
az illatod valami fenséges
türelmem véges,
hozzád kell hogy érjek.
úúú, de hisz ez éget,
megérintlek és félek,
hogy lakom igy jól?
egy szelet friss kenyér késztet.
/a.f.y./
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)