tanszavak
új idő vár az elmult percre,
minden szebb mi volt és lehetne,
a pillanat ragyog, szemeidben könny vagyok,
mely tovalép és fájón csillog.
csak a mult kisért, a jelen töretlen,
de a jövő még üzenni képtelen,
véres fátyol boritja a vágyakat,
melyek értéktelen emléket vájtak.
megbánás a képzelet szüleménye,
reményekkel telitűzdelt képe,
s csak az akarat nem elég elérni,
hogy a szivnek ne kelljen szenvedni.
K.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése