takaró
átölelsz
minta tó vize,
lágyan, szeliden
elkisérsz,
az élet rögös utján
minden éjjelen
felnevelsz
prűd titkot emléked rejt,
szótlan csak heversz
ringatsz el,
az álmok tengerén
óvod meg testem
gyógyitasz,
felhevült testet hütesz,
s ha fázik, fűtesz
szeretlek,
testem minden izében
átölelsz, ha jön a végzet.
K.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése