mesearc
mesearc, meselány,
kipirkadt reggelen
egy kósza szivárvány
bababőr, kacagás,
huncutságok ellen
egy igaz játékvár
kiskacsó, kicsiláb,
örökmozgó, vidám,
tipegőn ott vár rád
az első szó: mama
s a többi mily csoda,
emlékek szép hada
gyermeki rosszaság,
vagy szerelmes kacsintás,
csak egy szó, s nem más
mesearc, szerelem
gyümölcse nékem,
s a tiéd, kincsem
K.
2007-08-23
2007-08-12
forró ölelés
forró ölelés
forró ölelés,
mikor az imádott nő
teste hullámzón hozzád ér,
még közelebb, még forróbb,
bőrén érzed a hogy reszket,
ölelésed szoritja a testet,
s az ajkak közt a nyelve
enged, hogy még jobban
szitsad fel e testet,
apró remegés a szájon,
fülcimpa rezzen,
egy sóhajtás a vágyon,
még közelebb,
forró bőrén érzed,
megfeszül a teste
egy mély ölelés,
megmarkolt keblek,
és szivnek egy menet,
szapora lüktetés,
mi megtöri a csendet,
mint megfeszült ij,
mi kilőni nem rest,
s a húr enged,
a vessző suhan,
s a célban tizes,
öröm az arcokon,
de az ajak csak remeg,
egy ujj s egy érintés,
majd lehunyod a szemed,
forrón ölelsz,
és nem engedsz,
örökké szeretsz.
K.
forró ölelés,
mikor az imádott nő
teste hullámzón hozzád ér,
még közelebb, még forróbb,
bőrén érzed a hogy reszket,
ölelésed szoritja a testet,
s az ajkak közt a nyelve
enged, hogy még jobban
szitsad fel e testet,
apró remegés a szájon,
fülcimpa rezzen,
egy sóhajtás a vágyon,
még közelebb,
forró bőrén érzed,
megfeszül a teste
egy mély ölelés,
megmarkolt keblek,
és szivnek egy menet,
szapora lüktetés,
mi megtöri a csendet,
mint megfeszült ij,
mi kilőni nem rest,
s a húr enged,
a vessző suhan,
s a célban tizes,
öröm az arcokon,
de az ajak csak remeg,
egy ujj s egy érintés,
majd lehunyod a szemed,
forrón ölelsz,
és nem engedsz,
örökké szeretsz.
K.
2007-08-06
veled
veled
magamhoz ölelem, szivem
dobogását vele éreztetem,
hagyom, hogy bőre illata
átjárja sziporkázó testem
mélyen a levegőből meritek
egy érintés, arcodon csókok hevernek,
átkarollak, hozzád odabújok,
képzeletben veled a hóban hempergek
piroskás arcod, szemed csillámló,
hajtincseid megáztatta a hó,
de kedved mégis oly heves,
nevetésed visszhang szállitó
tündököl magasan a nap,
csillog a hó, s elvakitja arcomat,
de szépséged mégis látom,
fényüzve, csukott szemmel, elragad
itt állsz elöttem, piroskás mosolyod,
szemeidből most öromkönny csöpög,
letérdelek, felnézek rád, s pityergek,
ez egy gyönyörü pillanat, örök, veled.
K.
magamhoz ölelem, szivem
dobogását vele éreztetem,
hagyom, hogy bőre illata
átjárja sziporkázó testem
mélyen a levegőből meritek
egy érintés, arcodon csókok hevernek,
átkarollak, hozzád odabújok,
képzeletben veled a hóban hempergek
piroskás arcod, szemed csillámló,
hajtincseid megáztatta a hó,
de kedved mégis oly heves,
nevetésed visszhang szállitó
tündököl magasan a nap,
csillog a hó, s elvakitja arcomat,
de szépséged mégis látom,
fényüzve, csukott szemmel, elragad
itt állsz elöttem, piroskás mosolyod,
szemeidből most öromkönny csöpög,
letérdelek, felnézek rád, s pityergek,
ez egy gyönyörü pillanat, örök, veled.
K.
2007-08-01
idézetek
"Amikor gyenge vagy, akkor vagy a legerősebb. Amikor semmid sincs, tiéd
az egész világ. Amikor végképp elbuktál, és úgy érzed, már nem bukhatsz
alább, akkor már csupán egyetlen sóhajtás a győzelem. Egyetlen sóhajtás.
Sóhajts! Fújd ki a levegőt, ereszd el a kétségbeesést, ereszd el
dühödet, ereszd el a görcsös akaratot!"
(Colin J. Fayard - A Tűz Napjai)
"Hagyj, ne fürkéssz, hiába fáradsz:
van éj, legyenek titkai!
Multamban semmit sem találhatsz,
ami szerelmed növeli.
Szeretsz - nos, legyen elég ennyi!
S ha szeretsz, ne kérdezd soha,
ne tudd meg, hogy az életem mily
üres, fekete, ostoba!
Hogy boldogságod meg ne öljem,
nem vallhatom be soha, hogy
nem hiszek már a szerelemben,
s szivedre méltatlan vagyok;
s hogy ami szent gyönyörüséget
adott egykor, ma méreg, és
hogy mint éjjel meghitt kíséret,
oly jó nekem a szenvedés.
Tiéd, amit jövőm kigondol,
az üdvösségem is, fogadd;
de ne kérdezz soha a multról;
lelkem kínja enyém marad!"
(Lermontov)
"Amikor gyenge vagy, akkor vagy a legerősebb. Amikor semmid sincs, tiéd
az egész világ. Amikor végképp elbuktál, és úgy érzed, már nem bukhatsz
alább, akkor már csupán egyetlen sóhajtás a győzelem. Egyetlen sóhajtás.
Sóhajts! Fújd ki a levegőt, ereszd el a kétségbeesést, ereszd el
dühödet, ereszd el a görcsös akaratot!"
(Colin J. Fayard - A Tűz Napjai)
"Hagyj, ne fürkéssz, hiába fáradsz:
van éj, legyenek titkai!
Multamban semmit sem találhatsz,
ami szerelmed növeli.
Szeretsz - nos, legyen elég ennyi!
S ha szeretsz, ne kérdezd soha,
ne tudd meg, hogy az életem mily
üres, fekete, ostoba!
Hogy boldogságod meg ne öljem,
nem vallhatom be soha, hogy
nem hiszek már a szerelemben,
s szivedre méltatlan vagyok;
s hogy ami szent gyönyörüséget
adott egykor, ma méreg, és
hogy mint éjjel meghitt kíséret,
oly jó nekem a szenvedés.
Tiéd, amit jövőm kigondol,
az üdvösségem is, fogadd;
de ne kérdezz soha a multról;
lelkem kínja enyém marad!"
(Lermontov)
2007-07-30
értelmetlenség
értelmetlenség
keresni régi emlékek közt,
hátha újra találunk,
felkutatni elveszett álmunk,
ha mindig újakra vágyunk,
keresni, mit úgysem találunk,
szeretni a búval, ha jáccunk,
lépni előre, ha nincsen célunk,
megtorpanni, hogy jobban lássunk
délibábot követni a pusztaságon,
ezernyi lépést tenni e nagy világon,
épiteni egy lerombolt otthont,
eltörpülni ha magasan járunk
értelmetlenség,
jelentése több mint mentség,
mának élni, ha nincs segitség,
vesszék minden értelmetlenség!
K.
keresni régi emlékek közt,
hátha újra találunk,
felkutatni elveszett álmunk,
ha mindig újakra vágyunk,
keresni, mit úgysem találunk,
szeretni a búval, ha jáccunk,
lépni előre, ha nincsen célunk,
megtorpanni, hogy jobban lássunk
délibábot követni a pusztaságon,
ezernyi lépést tenni e nagy világon,
épiteni egy lerombolt otthont,
eltörpülni ha magasan járunk
értelmetlenség,
jelentése több mint mentség,
mának élni, ha nincs segitség,
vesszék minden értelmetlenség!
K.
2007-07-26
egy nő és egy kávé
EGY NŐ ÉS EGY KÁVÉ
egy arc és egy szándék,
egy szó és egy bánts még,
egy kérdés a vágyért,
egy bólintás jár rég
kávéillat, frissen őrölt,
legfinomabban pörkölt,
egy elegáns csészén
ismerős kellék
kávéillat, örök és becses,
vágyak hörpintek fel a cseppet,
s ha zamata beszélni tudna,
nyálad csordul meg újra, s újra
de egy nő, az legyen örök,
mint a pörkölt kávé illata,
vagy imádott nő igaz mosolya,
bármerre is jársz, mint hóditó török
kisérjen csáb és érzékiség,
őszinte tettekbe késztetés,
ragyogó kék szemek szépsége,
s gonosz szavak igaz lényege
egy nő, egy kávé,
izükben más, mégsem játék,
s ha zamatuk beszélni tudna,
álmaink vágya teljesebb volna
K.
egy arc és egy szándék,
egy szó és egy bánts még,
egy kérdés a vágyért,
egy bólintás jár rég
kávéillat, frissen őrölt,
legfinomabban pörkölt,
egy elegáns csészén
ismerős kellék
kávéillat, örök és becses,
vágyak hörpintek fel a cseppet,
s ha zamata beszélni tudna,
nyálad csordul meg újra, s újra
de egy nő, az legyen örök,
mint a pörkölt kávé illata,
vagy imádott nő igaz mosolya,
bármerre is jársz, mint hóditó török
kisérjen csáb és érzékiség,
őszinte tettekbe késztetés,
ragyogó kék szemek szépsége,
s gonosz szavak igaz lényege
egy nő, egy kávé,
izükben más, mégsem játék,
s ha zamatuk beszélni tudna,
álmaink vágya teljesebb volna
K.
2007-07-19
nem
nem
tehetek rola,
hogy szerelmes lettem,
akartam mást szeretni,
de mégsem tettem
elvakult vágyak
néma soraiban,
szebb arcot kivántam meg,
mint hogy reméltem
egyszerüen szép,
hangjára vágyok még,
keze mozdulata él,
szivem csak remél
tündéri mosoly,
csábosan oly komoly,
szerelmes lettem ismét,
suttogja a szél
K.
tehetek rola,
hogy szerelmes lettem,
akartam mást szeretni,
de mégsem tettem
elvakult vágyak
néma soraiban,
szebb arcot kivántam meg,
mint hogy reméltem
egyszerüen szép,
hangjára vágyok még,
keze mozdulata él,
szivem csak remél
tündéri mosoly,
csábosan oly komoly,
szerelmes lettem ismét,
suttogja a szél
K.
2007-07-17
szendereg
szendereg
kicsi tündér,
didereg vállán a hüvös északi szél,
szivében a sebek égnek,
s hozzá bújnak féltő remények
csillagokkal tüzdelt az ég,
a hold kis mosolyt kér,
sötét árnyak, féltő vágyak,
viz tükrében csillámlik a bánat
halk sodrás, lehelet vonul át
apró testeken, s láss csodát,
előbúj a mélyből, a nap, felhőtlen,
csodás szinek kiséretében
megszünik a csend, a végtelen,
elhallgat a némaság,
átkarol pompa és a ragyogás,
didergőből lessz boldog bizonyosság
K.
kicsi tündér,
didereg vállán a hüvös északi szél,
szivében a sebek égnek,
s hozzá bújnak féltő remények
csillagokkal tüzdelt az ég,
a hold kis mosolyt kér,
sötét árnyak, féltő vágyak,
viz tükrében csillámlik a bánat
halk sodrás, lehelet vonul át
apró testeken, s láss csodát,
előbúj a mélyből, a nap, felhőtlen,
csodás szinek kiséretében
megszünik a csend, a végtelen,
elhallgat a némaság,
átkarol pompa és a ragyogás,
didergőből lessz boldog bizonyosság
K.
2007-07-12
születésnapodra: mosoly és könny
apro kis mozdulat,
könnybe fakad a mozdulat,
ma veled ünnepel, téged köszönt
a család apraja s nagyja.
Neked köszöni mindenki
e gyönyörü pillanatot,
ma van az a nap, hogy elérted,
egy kerek szám, gyermek,
ifjú, unoka és a legkissebb
téged dédinek becézget.
Szeretünk mi mind,
Veled együtt meghitt a kedvünk,
hadd, hogy a mosoly legyen
mi örökitse meg e percet szivünkben
K.
Ezt a verset nagypapám születésnapjára irtam. Nem tudom mennyire lesz méltó vagy sem, de részemről ugy érzem, szivből van. Benne van mindenki, aki csak köszönheti nekik mindazt, ami van. Bár a legfontosabb most, hogy ő velünk van, illetve hogy együtt ünneplünk. Nemrég volt nagymama szülinapja is. Milyen szép, hogy ők, igy ketten, szépen együtt vannak. "könny és mosoly v. mosoly és könny", nem könnyü eldönteni. Lehetett volna akár örömkönnyek is :). Mindenesetre: köszönöm.
apro kis mozdulat,
könnybe fakad a mozdulat,
ma veled ünnepel, téged köszönt
a család apraja s nagyja.
Neked köszöni mindenki
e gyönyörü pillanatot,
ma van az a nap, hogy elérted,
egy kerek szám, gyermek,
ifjú, unoka és a legkissebb
téged dédinek becézget.
Szeretünk mi mind,
Veled együtt meghitt a kedvünk,
hadd, hogy a mosoly legyen
mi örökitse meg e percet szivünkben
K.
Ezt a verset nagypapám születésnapjára irtam. Nem tudom mennyire lesz méltó vagy sem, de részemről ugy érzem, szivből van. Benne van mindenki, aki csak köszönheti nekik mindazt, ami van. Bár a legfontosabb most, hogy ő velünk van, illetve hogy együtt ünneplünk. Nemrég volt nagymama szülinapja is. Milyen szép, hogy ők, igy ketten, szépen együtt vannak. "könny és mosoly v. mosoly és könny", nem könnyü eldönteni. Lehetett volna akár örömkönnyek is :). Mindenesetre: köszönöm.
emlékékszem
emlékékszem
ugyanolyan szép,
kék szemekkel néz
virradón a reggel,
s mosolya oly szerény
féltőn óvtam, egy szót,
mégsem szóltam,
csak csodáltam,
lényét, fotóztam
hallgattam szavait, rezzenését,
s csodáltam csábitó tekintetét,
szeme kékjét, ajka csendülését,
olvastam minden gondolatát, véleményét
vele együtt szivtam,
füstös kocsma büzét,
de csodás volt mellette,
mert ez örök pillanat feledtette
emlékként él, a holnap tükre,
távolabb a szive mint az idő szekere,
gyengéd keze, mozdulata,
elutazott hol nincs otthona
s midőn majd, ha hazatér,
vár rá egy reménykedő legény,
én poros cipőm majd tovább koptatom,
plátói szerelem utját tovább járom
K.
ugyanolyan szép,
kék szemekkel néz
virradón a reggel,
s mosolya oly szerény
féltőn óvtam, egy szót,
mégsem szóltam,
csak csodáltam,
lényét, fotóztam
hallgattam szavait, rezzenését,
s csodáltam csábitó tekintetét,
szeme kékjét, ajka csendülését,
olvastam minden gondolatát, véleményét
vele együtt szivtam,
füstös kocsma büzét,
de csodás volt mellette,
mert ez örök pillanat feledtette
emlékként él, a holnap tükre,
távolabb a szive mint az idő szekere,
gyengéd keze, mozdulata,
elutazott hol nincs otthona
s midőn majd, ha hazatér,
vár rá egy reménykedő legény,
én poros cipőm majd tovább koptatom,
plátói szerelem utját tovább járom
K.
2007-07-06
régi dolgok
régi dolgok
bérbe adott bizalom,
rongyos kendő és hatalom,
szakadt ing, kopott cipő,
hol az a régi, hires festő???
vászonra rajzolt,
finom körvonalak
kívánkozó színek:
emlékek, megörökitettek
szunnyadó keblek, gyermekded tekintet,
lassan tovaszáll az idő,
megmarad egy festmény, poros keszkenő,
repedezett portré, beszáradt ecset
régi dolgok, értékesek,
sokak értük ezreket igérnek,
mégis sötét falak közt őrzik,
hogy dicsőitsék az elmuló perceket
ásitó és furcsán mosolygó,
csupa rejtély és kérdőre vonó
megörökitett mozdulat az ecsetvonás,
hol keressünk választ, ha emlékük véget ér már???
K.
bérbe adott bizalom,
rongyos kendő és hatalom,
szakadt ing, kopott cipő,
hol az a régi, hires festő???
vászonra rajzolt,
finom körvonalak
kívánkozó színek:
emlékek, megörökitettek
szunnyadó keblek, gyermekded tekintet,
lassan tovaszáll az idő,
megmarad egy festmény, poros keszkenő,
repedezett portré, beszáradt ecset
régi dolgok, értékesek,
sokak értük ezreket igérnek,
mégis sötét falak közt őrzik,
hogy dicsőitsék az elmuló perceket
ásitó és furcsán mosolygó,
csupa rejtély és kérdőre vonó
megörökitett mozdulat az ecsetvonás,
hol keressünk választ, ha emlékük véget ér már???
K.
2007-07-03
harmatos virág
harmatos virág
midőn reggel,
hol gajjak közt a nap,
megérint ragyogó fényével,
szemed megrezzen
apró, kicsi cseppek,
csillámlanak, akár a gyöngy,
s utjukat vesztik el,
mikor az ébredést karnyujtást üdvözöl
egyre melegebb a táj,
s bársonyos tapintat fogad,
mint baba börét óvó tekintet,
ugy kémleli a napfény e szépet
gyönyörüséges,
miben rejlik a reggel fénye,
akár a harmatos virág,
minden részét, egyenként, megcsodálnám
K.
midőn reggel,
hol gajjak közt a nap,
megérint ragyogó fényével,
szemed megrezzen
apró, kicsi cseppek,
csillámlanak, akár a gyöngy,
s utjukat vesztik el,
mikor az ébredést karnyujtást üdvözöl
egyre melegebb a táj,
s bársonyos tapintat fogad,
mint baba börét óvó tekintet,
ugy kémleli a napfény e szépet
gyönyörüséges,
miben rejlik a reggel fénye,
akár a harmatos virág,
minden részét, egyenként, megcsodálnám
K.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)