vártam már
magamba roskadok,
azt hittem, erős vagyok,
legyőzök mindent, mi utamba áll,
félek, szomorkodok.
itt ülök egyedül,
ha kérdik hogy vagyok,
hazudnom kell, hogy jobb igy, remekül.
magány, menekülj.
várok, türelmesen
az idővel harcot vivok szüntelen,
szenvedés, vagy csak egy állapot,
figyelek rád, nézz rám.
harc? eredménytelen.
vereségben, ... nem tudok kiegyezni,
még döntetlenben sem.
Akarat, ez marad.
Bársonyos bizsergés,
vállakon végigvonuló érintés,
egy igaz ölelés,
mily tiszta érzés.
vártam már, s várok rá,
hogy álmok teljesüljenek vágyakká,
de mindez egyedül, ...
szivem menekül.
/a.f.y./
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése