Őszintén
akár a tiszta viz,
érzem megőrjit engem a kín,
ha nem látlak téged,
akkor is ott állsz, elképzellek.
két kis parányi szem,
akár a kávé, barnán üzen.
kerekded arc, mosoly,
mint érett barack, rám vigyorgol.
levenném, eltenném,
hogy más ne lássa meg, elvennék.
pisze kis orr, de hol,
nem mint az enyém, szépen orrol.
és az a száj, bübáj,
pezsgő rózsaszin, mint egy rózsa,
arcod domocskái
igy együtt, mind összhangba hozva.
nem láttam még szebbet,
mint mikor örömtelit nevetsz,
nekem ez igy kerek,
látni rügyező boldog kedved.
lágyan simogatnám,
arcod bársonyos bőrét fognám,
lassan ölelném át,
s birtokba venném, szerelmes vágy.
csókok hintenék szád,
orcád, és minden dombocskádon át
suttognám őszintén:
nem adlak senkinek, szeretlek.
/a.f.y./
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése