pillanat

pillanat

itt ülök ismét és némán csak meredek a szavakba,
nem értem mi történik.
nem tudom miért, hogy mi rosszat tettem.
valahol hibáztam, de lehet csak sokat várok el, és nem kéne.
léteznek fontosabb dolgok is nálam, s nem kell hogy bárki is velem foglalkozzon,
de nekem mégis fontos a törődés, a ragaszkodás, ...
álmodom a szépet, képzelgek egy aranyos teremtésről, s nem tudom, jól teszem-e
egyáltalán. tanultam hibákból és pont ezért nem akarok mindent elrontani,
de lehet csupán tisztán szeretnék látni. de hogy mi volna jobb, ó segits nekem, ...
bár szólna hozzám, bár volna rám ideje, soha sem hittem hogy lesz szivemben
még ilyen érzés, ... egyszeriben megváltozott minden az életemben.
jobb lett, szebb, ... de mégis ugy érzem nem érek semmit sem.
nincs szerencsém, s lehet sosem volt, kiért oda volt szivem, mondani merszem sose volt,
hogy: "kellesz nekem". de most, meg kell hogy tegyem, különben mi értelme van, hogy csak kinzó gyötrelem övez engem???
magamat látom, ha ránézek, óvakodva lépek és remélek, de még igy is félek, szerelemért szivem vérez, egyetlen, ki számomra oly értékes, ...
tovább kell, hogy lépjek, ez igy számomra nem élet, ...
könny, mi most arcomon gördül, ... elég a szenvedésből, kell hogy tisztán lássak, érzéseim megérik a vágyat? ha ujra látlak, válasz elé állitlak, ...