vallomás
tudom együtt vagytok,
de én nem akarom,
megértitek egymást,
én mégis vállalom.
nélküled nem élet
a magány, nem végzet,
küzdelem, harc késztet,
vessek ennek véget.
fáj tudom, a múlt már,
de ezt át kell hogy lépd,
egy igaz érzés vár,
küzdj hát, hogy boldog légy.
Segitek, ha az kell,
és nem engedlek el,
tégy ugy, emelt fővel,
boldogság, kezdődj el.
Megadok majd mindent,
s magad sem hinnéd el,
e sorok közt nem ment,
hogy ezt ne mondjam el.
/a.f.y./
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése