rózsaszirmok, padok és kövek
fejvesztve járom fel s alá a teret,
örömmel lépek át minden kis követ.
boldogan mosolygok minden virágra,
mert egy érzés keritett hatalmába.
lépéseim lassúk, lassan biztosak,
de a cél érdekében más nem marad.
minden padra felvésem a szerelmünk,
hogy mindenki lássa mi is a nevünk.
boldog szerelem rabja lettem ismét,
a szökőkutnál rózsákat hagyok szét.
minden emlékmünél szirmokat bontok,
s amerre járok, belőlük hullajtok.
vérvörös szirmok jelölik meg utam,
padokba vésett nevek hangulatom,
s virágok mosolyognak merre járok,
egy boldog szerelem, csak erre várok.
/a.f.y./
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése