vagy te nekem

vagy te nekem



vagy te nekem,
s én tenéked
a könnyekből itélve
szivem mást nem éltet

vagy te nekem
az álmom éjjelen,
s a sziv zaja
ha nints is szélcsend

vagy te nekem,
s én sem másé,
hol forgószél tombol
ott miénk az árnyék

vagy te nekem
mindig menedék,
s ha el sem rejtőznék,
mindig ott lennék

vagy te nekem,
méreg mi kell még,
s a legjobb gyógyír
ha már a lelkem sír

vagy te nekem,
egy igaz örök szerelem,
s boldogan mondom el,
csak te vagy az, ki nekem kell


K.

töredék érzékek

Töredék érzékek



féltés és megértés,
egy cseppnyi éhinség,
leplezett kisértés
az örök elvesztés

szenvedély és mámor,
egy ölelés a kámfor,
értéke oly csodás
akár az érzéki csalodás


szerelem és szándék,
kegyelmet kér e játék,
hozzád búj, megölel,
érezd hát hogy ez kell



K.

Vagy Te nekem

vagy te nekem



mint minden egyes óra másodpercének sokasága,
vagy az éj sötétjében ragyogó csillagok rengetege,
gondolatok kifürkészhetetlen megfogalmazója,
vagy te nekem szilárd alap gyermeki létemben

melletted újra önmagam lehetek,
férfiként nézek, s vágyok tested melegére,
csokorba kötöm mosolyod szeretetét,
vagy te nekem a boldogság megtestesitője

egy pont az elsötétülő bizonytalanságban,
reszkető szalmaszálnak nyugalmat parancsoló,
öröm és vidámság bőségét hozója,
vagy te nekem az igaz bizalom

tavaszi szellő, hüs paplan simitása,
egy libbenő selyem keszkenő
és egy büvölet, mosolygós isteni nő,
vagy te nekem az álmaimat megtestesitő


K.

meghitt gondolatok

meghitt gondolatok



kerestem arcot,
kerestem mosolyt,
kerestem csókot,
kerestem bókot,
kerestem féltést,
kerestem egy érzést,
kerestem őszintét,
meghitten ölelést

kerestem vágyakat,
kerestem szárnyakat,
kerestem százak közt,
egy igaz gyöngyöt,

kerestem szerelmet,
kerestem kegyelmet,
kerestem szivedet,
s biztam hogy meglellek

kerestem, ...
éheztem, ...
reméltem, ...
... révbe értem.



K.

forgolódom, gondolkodom

forgolódom, gondolkodom




forgolódom,
nyugtalan testem szüntelen,
szivem mégis nyugodt,
pedig hevesen ver

gondolkodom,
szerelem tölti be szivem,
széles mosoly ékes
diszként ül arcomon

forgolódom,
melletted volna a helyem,
emléked tölti be
minden egyes percem

gondolkodom,
tapintásod hiánya ég,
s csókod ize repit,
hol messzi végtelen

forgolódom,
álmok, vágyak tengerében,
s beteljesült emlék
Veled az életem



K.

cim nélkül

cim nélkül


de hogy miért is?
nemtudom. nem mert nem tudnék adni neki, csak nem elég megfelelőt. vagy mert szavakba önteni nem megy most mindaz, mit átélek.
egy élet ujjászületése, a boldogság felismerése, az öröm, a kacagás, a nevetés, a könnyek ereje és értelme, a nap fénye, a szél suhogása, a felhők sokasága, egy füszál rezzenése, a tölgyek sóhajtása és maga az élet, ...
hogyan lehetne mindezt szavakba foglalni, átérezve egyenként, s elmondani, boldog vagyok hogy élek, hogy e sok szépből már ismerek néhány részletet.
S talán mégis a legszebb, mi várhat rám, csak remélem, már megismertem.
Apró részleteiben van a lényeg, ha egy élet ugy szép ahogy éled, s odafigyelsz, hogy teljesebb legyen minden egyes perc, vele együtt az óra és másodperc. Hogy értékelhesd, s tudj beszélni arról, mien szép is tud lenni az, mit látsz, mit érzel, mien a tapintás, miért más a szin és a szintelen, az izek és a illatok. Elvégre érző emberek vagyunk, s nemcsak az a fontos, nemcsak az számit, hogy mit érünk el, hanem az is, hogy hogyan. Mert körül lehet tekinteni, de lehet merev tekintettel, csak az nem mindegy, hogy közben mennyi ember válik baráttá, társsá, vagy esetleg, ami a rosszabb, ellenséggé.
A szépet lehet szeretni, de a csunyát is. Részleteiben van a lényeg mindkettőnek. Elég, ha csak nevecc egyet, s meglátod, mind más. És mind, jol érzi magát. Ha meg mégsem, tévedtem. De szinlelni, érzéketlennek lenni nem nagyobb boldogság, mint átérezni - akár fájdalmat is - és igaz tettekkel, szavakkal ihletni a pillanatot.

Gondolt át te is ezeket a sorokat, s meglehet megérted, mert az ember szivében ott rejlik a szeretet.

mesearc

mesearc


mesearc, meselány,
kipirkadt reggelen
egy kósza szivárvány

bababőr, kacagás,
huncutságok ellen
egy igaz játékvár

kiskacsó, kicsiláb,
örökmozgó, vidám,
tipegőn ott vár rád

az első szó: mama
s a többi mily csoda,
emlékek szép hada

gyermeki rosszaság,
vagy szerelmes kacsintás,
csak egy szó, s nem más

mesearc, szerelem
gyümölcse nékem,
s a tiéd, kincsem



K.

forró ölelés

forró ölelés


forró ölelés,
mikor az imádott nő
teste hullámzón hozzád ér,
még közelebb, még forróbb,
bőrén érzed a hogy reszket,
ölelésed szoritja a testet,
s az ajkak közt a nyelve
enged, hogy még jobban
szitsad fel e testet,
apró remegés a szájon,
fülcimpa rezzen,
egy sóhajtás a vágyon,
még közelebb,
forró bőrén érzed,
megfeszül a teste
egy mély ölelés,
megmarkolt keblek,
és szivnek egy menet,
szapora lüktetés,
mi megtöri a csendet,
mint megfeszült ij,
mi kilőni nem rest,
s a húr enged,
a vessző suhan,
s a célban tizes,
öröm az arcokon,
de az ajak csak remeg,
egy ujj s egy érintés,
majd lehunyod a szemed,
forrón ölelsz,
és nem engedsz,
örökké szeretsz.


K.

veled

veled


magamhoz ölelem, szivem
dobogását vele éreztetem,
hagyom, hogy bőre illata
átjárja sziporkázó testem

mélyen a levegőből meritek
egy érintés, arcodon csókok hevernek,
átkarollak, hozzád odabújok,
képzeletben veled a hóban hempergek

piroskás arcod, szemed csillámló,
hajtincseid megáztatta a hó,
de kedved mégis oly heves,
nevetésed visszhang szállitó

tündököl magasan a nap,
csillog a hó, s elvakitja arcomat,
de szépséged mégis látom,
fényüzve, csukott szemmel, elragad

itt állsz elöttem, piroskás mosolyod,
szemeidből most öromkönny csöpög,
letérdelek, felnézek rád, s pityergek,
ez egy gyönyörü pillanat, örök, veled.



K.

idézetek

"Amikor gyenge vagy, akkor vagy a legerősebb. Amikor semmid sincs, tiéd
az egész világ. Amikor végképp elbuktál, és úgy érzed, már nem bukhatsz
alább, akkor már csupán egyetlen sóhajtás a győzelem. Egyetlen sóhajtás.
Sóhajts! Fújd ki a levegőt, ereszd el a kétségbeesést, ereszd el
dühödet, ereszd el a görcsös akaratot!"
(Colin J. Fayard - A Tűz Napjai)



"Hagyj, ne fürkéssz, hiába fáradsz:
van éj, legyenek titkai!
Multamban semmit sem találhatsz,
ami szerelmed növeli.
Szeretsz - nos, legyen elég ennyi!
S ha szeretsz, ne kérdezd soha,
ne tudd meg, hogy az életem mily
üres, fekete, ostoba!
Hogy boldogságod meg ne öljem,
nem vallhatom be soha, hogy
nem hiszek már a szerelemben,
s szivedre méltatlan vagyok;
s hogy ami szent gyönyörüséget
adott egykor, ma méreg, és
hogy mint éjjel meghitt kíséret,
oly jó nekem a szenvedés.
Tiéd, amit jövőm kigondol,
az üdvösségem is, fogadd;
de ne kérdezz soha a multról;
lelkem kínja enyém marad!"
(Lermontov)

értelmetlenség

értelmetlenség


keresni régi emlékek közt,
hátha újra találunk,
felkutatni elveszett álmunk,
ha mindig újakra vágyunk,

keresni, mit úgysem találunk,
szeretni a búval, ha jáccunk,
lépni előre, ha nincsen célunk,
megtorpanni, hogy jobban lássunk

délibábot követni a pusztaságon,
ezernyi lépést tenni e nagy világon,
épiteni egy lerombolt otthont,
eltörpülni ha magasan járunk

értelmetlenség,
jelentése több mint mentség,
mának élni, ha nincs segitség,
vesszék minden értelmetlenség!



K.

egy nő és egy kávé

EGY NŐ ÉS EGY KÁVÉ



egy arc és egy szándék,
egy szó és egy bánts még,
egy kérdés a vágyért,
egy bólintás jár rég

kávéillat, frissen őrölt,
legfinomabban pörkölt,
egy elegáns csészén
ismerős kellék

kávéillat, örök és becses,
vágyak hörpintek fel a cseppet,
s ha zamata beszélni tudna,
nyálad csordul meg újra, s újra

de egy nő, az legyen örök,
mint a pörkölt kávé illata,
vagy imádott nő igaz mosolya,
bármerre is jársz, mint hóditó török

kisérjen csáb és érzékiség,
őszinte tettekbe késztetés,
ragyogó kék szemek szépsége,
s gonosz szavak igaz lényege

egy nő, egy kávé,
izükben más, mégsem játék,
s ha zamatuk beszélni tudna,
álmaink vágya teljesebb volna


K.