cim nélkül

cim nélkül


de hogy miért is?
nemtudom. nem mert nem tudnék adni neki, csak nem elég megfelelőt. vagy mert szavakba önteni nem megy most mindaz, mit átélek.
egy élet ujjászületése, a boldogság felismerése, az öröm, a kacagás, a nevetés, a könnyek ereje és értelme, a nap fénye, a szél suhogása, a felhők sokasága, egy füszál rezzenése, a tölgyek sóhajtása és maga az élet, ...
hogyan lehetne mindezt szavakba foglalni, átérezve egyenként, s elmondani, boldog vagyok hogy élek, hogy e sok szépből már ismerek néhány részletet.
S talán mégis a legszebb, mi várhat rám, csak remélem, már megismertem.
Apró részleteiben van a lényeg, ha egy élet ugy szép ahogy éled, s odafigyelsz, hogy teljesebb legyen minden egyes perc, vele együtt az óra és másodperc. Hogy értékelhesd, s tudj beszélni arról, mien szép is tud lenni az, mit látsz, mit érzel, mien a tapintás, miért más a szin és a szintelen, az izek és a illatok. Elvégre érző emberek vagyunk, s nemcsak az a fontos, nemcsak az számit, hogy mit érünk el, hanem az is, hogy hogyan. Mert körül lehet tekinteni, de lehet merev tekintettel, csak az nem mindegy, hogy közben mennyi ember válik baráttá, társsá, vagy esetleg, ami a rosszabb, ellenséggé.
A szépet lehet szeretni, de a csunyát is. Részleteiben van a lényeg mindkettőnek. Elég, ha csak nevecc egyet, s meglátod, mind más. És mind, jol érzi magát. Ha meg mégsem, tévedtem. De szinlelni, érzéketlennek lenni nem nagyobb boldogság, mint átérezni - akár fájdalmat is - és igaz tettekkel, szavakkal ihletni a pillanatot.

Gondolt át te is ezeket a sorokat, s meglehet megérted, mert az ember szivében ott rejlik a szeretet.