szerelem
(másodszor)
néha a magány vadságát érzed,
s hozzá párosul a lelked léte
egy fájdalom, mely szivedben honol,
édeskés ize nyelveden tombol
gondolataid terelgeti a fösvény,
szembeszáll minden akarattal,
nem ismer határt és ellenfélt,
megadja a boldogság kristályos izét
elvarázsol, elkápráztat, elbüvöl,
késztetést éreztet, s a legszebb az,
mikor a torkodban a szorongást érzed,
elakad, szived megdobban, ... és véged
arcát látva, hangját hallva csak bámulsz,
szóhoz sem jutsz, elszáll minden gondolat,
megszünik létezni az örök pillanat,...
csak a homokóra pereg, s szemedből hullnak a könnyek
az igaz álmok valósága a tiszta kárhozat,
a lét és a tett, kimondott parancsolat,
vágyak nagy otthona, szivednek mosolya,
s a hang, a dobbanás: ó mond, szerelem az?
K.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése