május

május

nem több és nem is kevesebb, mint a bármelyik másik hónap a többinél, de mégis valahol számomra az egyik legszebb.
van benne varázslat, van benne meseszép, van bosszu és keserüség.
életem adta ez a hónap, mikor megláttam a napvilágot, ebben a hónapban ünneplem meg minden évben ezt a pillanatot.
az idei év viszont más lesz, teljesen.
hosszú évek váratlan befejezése, tiszta szivvel töltött ébredések, boldogabb, mosolygosabb nappalok és féltett napnyugták, mély-érzésü álmok.
szivemből szolnék, irnék ide csavart gondolatokat, forgatnám ki a szavakat értelmükből, mondanám el a világnak, mi is van most bennem, mégsem tudom.
ezért a vers, a versek, ezért a furcsa, ismétlődö szavak, a tisztább gondolatok és a megfogalmazás, az önmegnyilvánulás formája nálam most, s talán mindörökre ez marad.
s hogy harcolok -e a gondolattal, hogy mi is lesz, ha már nem fogok irni, ... még nem. félek attól, hogy egyszer, hamarosan, eljön az idő, mikor már nem vetem meg szavaim itt, mikor fontosabb lesz nálamnál is valaki más, mikor nem hagyok időt a gondolatoknak, mikor már nem fog érdekelni a köztitok és a bensőm. de mert odaadom annak, aki kiváncsi lesz rá, aki azt fogja érezni belőle, mit a verseim most adnak. többet, mint ami valójában vagyok.
sajnos nem tudok megszolalni, olyat mondani és sugni a másik fülébe, amit képtelen vagyok szavakkal, elakadat torokkal kimondani. önmagam adni képtelenség, értéket nyujtani most, csak igy tudok.
elfogult és pesszimista önkép a jövöm, ...