idegen
világot látsz,
s azt hiszed, máshol jobbat találsz,
félsz vallomást tenni odahaza,
hogy nem ismerek itt jobb embert, mama.
merre is jársz,
magad sem tudod, jó buszra vársz,
körülötted néma emberek,
arcuk nem mondanak semmit sem neked.
minden utca,
ahová utad visz, oly furcsa,
nem ismered a házak falát,
körbe vesz ismeretlen, és vársz csodát.
miért teszed,
hogy szeretteid távol tőled,
hazavágysz, mint eltévedt gyermek,
tudom, szemed sarkában látom könnyek.
mégis nevetsz,
boldogság érzet, ha ott lehetsz,
ragad el magával, itt féltnek,
gyermeke vagy örökké a szülőknek.
látnád arcuk,
aggódás és remény harcuk,
egy napon ezt úgyis megérted,
mert ezt a helyzetet te is átéled.
úgy érzed majd,
egy részed tőled távol tart,
hogy ott neked is az volt minden,
átélted már, milyen is az idegen.
/a.f.y./
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése