gondolataimban olvasol
hegyek közt hó fedi a tájat,
ragyogó nap fénye elvakit
szomorkás arcodról sem tágit,
s tekintetem könnyeket vél látni.
távolból szól hozzád a bánat,
ki szivedhez közel, nem láthat
szeretet ünnepe nem várhat,
a fa alatt ajándék várat.
gyönyörü a táj, s vele magány,
hideg reggelt követ hagyomány.
karácsony, szent este, egy szál gyertya,
asztalon jelkép, szeretet hangja.
frissen sült kalács illata száll,
melegséget áraszt, mondj imát.
meghallgat ott fent urunk téged,
remény sugarát küldi érted.
gondolatban ott vagyunk veled,
ölelve szoritjuk két kezed,
s remegő hangon mondjuk neved
szeretet ünnepén, nélküled.
/a.f.y./
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése