napnyugta
nevet a hold,
a nap elbújni kényszereg,
mégis mily szép a pillanat,
mikor búcsut integet
napról napra,
ahogy változik az idő,
elöbb vagy késöbb,
de szebbnél szebb e meddő
pompát ölt,
szinekben telt, s gazdagabb,
akár a szivárvány,
de ez nap mint nap megadat
ha felhőt rejt,
vagy csak tisztán kuncsorog,
az ég csodaszép,
arcunkban a mosoly mellett könny csorog
nevet a hold,
a nap teljes diszben illeg,
annál szebb bucsut
még a holt sem inthet
mégis a legszebb az egészben,
hogy bár feledhetetlen,
másnap ismét,
ugyanezt megéled még szebben
K.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése