kegyes fájdalom
oly rég
érintett bársonyos tapintat
piroskár arcot rezzinntő
savankás fondorlat
édes,
két kezed gyümölcse kezemben,
torkomat hüsítő nedü
mit izlel a nyelvem
ajkak,
melyek égetik vágyam fészkét,
s mások arcát csokkal hintik,
érzik hogy lüktet a vér
vadság
szabadul ki mély börtönéből,
karmolás nyoma marad meg
a testen örök emlékül
harapj,
hogy tudjam mennyire vagy éhes,
tested örjitő álomkép,
engedd, hogy szenvedni merjek.
K.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése