be szép
a mosolyod és az ajkad,
a kis gödröcskék s a dombocskák,
szemed ártatlan barnasága,
s ezek mind szerénységet várnak?
a kezed érintette bársonyosság,
s az illat, mely egekbe repitő,
a félelmet leplező hidegség,
mely olvad el tőled, mint hegycsúcson a jég.
a napfény, ha az arcodon
csillámló tengerként pihen épp,
s a boldogság tölti be szived,
mert ez minden, mit vártál rég?
a vonulat, a táj és az ég,
de nélküled mit sem ér,
üres part, halkan morajló tenger,
lényege tőled teljesedik egésszé.
ha ott sétálsz, heves a szivverés,
feléd fordul a rügyező virág,
s a dús, friss szellő libben válladon,
átölel téged, hogy rád vigyázzon.
K.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése