titok
felhőtlen égbolt,
rúzsfolt az arcon,
s nyári nap égeti
a fakuló vallomást
remegő pohár,
bor az asztalon,
a kiszáradt torok
válasza csak suttogás.
minden nap sablon,
s részegen dacol,
a jozanság vágya
a biztos jövő után.
siri csend a kincs,
holtnak hangja nincs,
bevarrt zsebből nem vész,
ha kézen állsz is tiéd.
magad vagy szabad,
nem mondod, nem hat,
agy a tudás fája,
titkot őrzöl feladva.
szerencse volt bár,
s bátor mit mondtál,
felfeded igy magad,
titkot őrző préda vagy.
/a.f.y/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése