szavak
betűkből rakom össze
a gondolataim,
véget ér a mondat,
s az emlékeim.
kár volt a fáradtság,
kihalt egy érzés,
szivemben tombol a vihar,
odavész vele minden lépés.
álmok vad világa
a jövőm záloga,
hozzám búj félve a gyermek,
nincs ki gondját megoldja.
Száraz kenyér az asztalon,
de mosolyog rá mégis,
az éhség nagy úr tud lenni,
térdre kényszerit téged is.
reménytelen vágyak
szertefoszló léte,
igy lettem én nélküle
földönfutó vércse.
eltörtek szárnyaim,
mikkel magasan szálltam,
megfosztott tervektől
a szerelem bátran.
hű remény maradt
szivem egyetlen támasza,
s az idő kegyetlen vasfoga
majd talán ezt is megoldja.
/a.f.y./
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése