érzések tengere
erősen magamhoz ölelem,
s könyörgök
hogy csókját bárcsak ne vinné el,
a szerelem fájdalmas gyönyör.
ökölbe szoritom a kezem,
remegve,
a múltat naplóban vezetem,
ez életem igaz gyötrelme.
lapját, sorait könny mossa,
körvonal,
nem segit rajta sziv fájdalma,
újra kell irni a vesztes dalt.
Nem maradt már vér az erekben,
szintelen,
ájulás töri meg a csendet,
egy érzés birtokol figyelmet.
hol a vágy kerit hatalmába,
ne érints,
fájdalom a végső tisztelet,
őszinte búcsut szeretve ints.
új szinek fokozzák a vágyat,
végtelen,
hosszú szenvedés lesz az ára,
a sors kegyeltje nem én lettem.
/a.f.y./
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése