a les
reszketek,
arcom piroskásan didereg,
kékre festett ajkam
lehelet elhagyja.
hideg van,
idakünn fehér szinte minden,
s tündököl fényesen
napsugár fa ágán.
lábnyomok,
szanaszét hevernek a hóban,
rejtek a bokorban,
s a tóig visz az út.
túlélés,
mi vezényel minden állatot,
vájutól eljutni a tóhoz,
abrak és viz elég.
gyönyörű,
amint a vad előbúj, célzok,
a látvány feledtet, hogy fázok,
túlélni nem könnyű.
kémlelek,
a célba vett vad szép trófea
volna, az egyik legszebb nékem,
lőni mégsincs szivem.
tisztelet,
mi övezi döntésem éppen,
gyermeke bandukol mögötte,
nem leszek kegyetlen.
/a.f.y./
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése