szavak

szavak



különösek,
értékesek,

hozzám közel,
távol tőle,

mély érzés,
hömpölygő,

szenvedély,
nincs esély,

titkos mesék,
hazug eszmék,

nevetés,
ölelés,

szivnek zenék,
léleknek?
menedék

léptek,
érintés,

zúgó patak,
könny
zuhatag

test és idomok,
zene és szirmok,

szerelem,
kegyelem,

kell vagy sem?

vének igaza
hazugok baja

a tévedés tartós,
bár mondják baljós

hol gondolat
a pirkadat,

álmok,
mind mások

lépjetek tovább,
mert nincs több,
mint ami vár



K.

változások

Kedves barátaim,
még nem-ismert olvasók!


teganp volt egy nagyon jó hangulatú baráti beszélgetésem, amely során tudtamra jutott, többen olvassák a verseim, mint én azt gondoltam volna.
A multkor sajnos letiltottam a lehetőséget a névtelen hozzászólásokra, de mivel ennek okán kissebb a lehetőség arra, hogy az értelem és az érzések megnyilvánuljanak, újra lehetővé tettem ezt tegnap.
Azzal a kis kivételle, hogy minden egyes hozzászolást elsőként jová kell hogy hagyjak majd, amelyre email-ben kapok értesitést.
Szóval nem kell megijedni, ha a hozzászólásotok nem jelentik meg rögtön, birálatot teszek felette, persze ezzel csak a trágár és buta megnyilvánulásokat akarom kiküszöbölni.
Előre is köszönöm a megértést és bizom benne, most már többen, még többen szóltok majd vissza nekem.
Fontosak vagytok, úgy, ahogy fontosak számomra az itt leirt versek is.

További jó olvasgatást :).


Kristián

kérdések (válaszok nélkül)

kérdések (válaszok nélkül)


hol vagy? féltesz?
a boldogságtól miért kimélsz meg?
válaszolj ha tőled kérdek!
tovább töprengjek?

lassan lépek,
kettő hátra, egyet előre
s az utamon nevetek,
mert igy nem jutok egyről kettőre

nem hagysz választást,
nem kisérsz tovább,
nem segited fájó szivem,
magányát hogy könnyebben enyhitsem

bágyadt már a homály,
új vizeken kell evezzek tovább,
nálad a kulcs, melyik ajtón át,
mutast hát, merre az igazság!

tovább töprengek,
minden utcát, falat,
fát és házat megnézek
hozzám valót mégis hol lelek?

megszokott utcák, hol uj már nem vár,
cipóm koptatva még a szél sem más,
- új idők, mosolygós, vidám reggelek, -
nem kerülnek el még a borus fellegek



K.

napnyugta

napnyugta




nevet a hold,
a nap elbújni kényszereg,
mégis mily szép a pillanat,
mikor búcsut integet

napról napra,
ahogy változik az idő,
elöbb vagy késöbb,
de szebbnél szebb e meddő

pompát ölt,
szinekben telt, s gazdagabb,
akár a szivárvány,
de ez nap mint nap megadat

ha felhőt rejt,
vagy csak tisztán kuncsorog,
az ég csodaszép,
arcunkban a mosoly mellett könny csorog

nevet a hold,
a nap teljes diszben illeg,
annál szebb bucsut
még a holt sem inthet

mégis a legszebb az egészben,
hogy bár feledhetetlen,
másnap ismét,
ugyanezt megéled még szebben



K.

Szerelmes versek : Dreamerds gyüjeményéből, weblapjárol

Szerelmes versek

Ülj ide mellém

Ülj ide mellém s nézzük együtt
az utat, mely hozzád vezetett.
Ne törodj most a kitérokkel,
én is úgy jöttem, ahogy lehetett.
Hol van már, aki kérdezett,
és hol van már az a felelet,
leolvasztotta a Nap
a hátamra fagyott teleket.
Zötyögtette a szívem, de most szeretem
az utat, mely hozzád vezetett.

Szabó Gyozo Gyula

Úgy szeretném...

Csókom ne kérd, elvárni nem szabad,
Vagy lesz, vagy nem, hogy múlik napra nap,
Azt akarom, hogy én akarjalak!

Más városban, hol este csíp a fagy,
Erdo mélyén, hol vadkan rajtakap,
Azt akarom, hogy én akarjalak!

Nappal, ha egymást ismerni sem szabad,
Éjjel, ha ágyamban kínálod magad,
Azt akarom, hogy én akarjalak!

Nem tehetsz semmit! Kirké hiába vagy.
Duzzogj akár, vagy alázd meg magad,
Azt akarom, hogy én akarjalak!

Próbálj csak adni! Kérni nem lehet.
Úgy szeretném, hogy én szeresselek!


László Ilona

Veled

Hozzám nottél észrevétlenül,
Beépültél húsomba, vérembe,
Itt élsz velem legbelül,
Tested lenyomata beégett testembe.

Szemeid néznek vissza tükrömbol,
Mosolyod lebeg az éjszakában,
Ajkad mesél vágyról, szerelemrol,
Ismertelek már egy más világban.

A szeretetnek vagy örök szelencéje,
Flastrom az összes sebemre,
Az odaadás forró, édes kemencéje,
Nyugtató csók a lelkemre.

Nem tudunk semmit a jövorol,
Csak tobzódunk önfeledten a mában,
Pillanatokat lopunk az idobol,
S a végtelent leljük egymás karjában.


Shelley

A szerelem filozófiája

Forrás folyóba ömlik,
folyó az óceánba;
az egeknek folyton özönlik
vegyülo suhogása;
magány sehol; isteni jel
s rend, hogy minden tünemény
keveredjék valamivel -
Mért ne veled én?

A hegy csókolva tör égbe,
habot hab ölel, szorit, átfog;
egymást ringatva, becézve
hajlonganak a virágok;
a földet a nap sugara,
a hold a tengereket:
minden csókol... - S te soha
engemet?

Ágh István: A magány közhelyeibol

Akkor sem vagyok egyedül, ha elmész
pár napra, mindig az jár az eszemben,
hogy nem vagy itt, s mint egy hivatlan vendég,
formát öltött hiányod költözik be
hozzám, és nem hagy békén megnyugodni,
pedig e kurta árvaság csak annyi
együttlétünkhöz képest, mintha boltba
szaladtál volna, én meg délben itthon
fölmelegítem foztödet, szorongva,
hátha özvegyi ebédem fogyasztom
kihuloben, s akár az élet vége
kifárad lassan ételeid íze
számban, s már nemcsak téged nélkülözlek,
az egész lakást, a házat, a várost,
ahogy az egyetemes kényszerképzet
kibírhatatlan alakít magához
pár napra, közben az jár az eszemben,
mivé lennék, ha nem szeretnél engem.

Kíméletlenségemmel becsüllek én-
olykor gyilkol a simogatás.

Fogadom, hogy bántani mindig igazságtalanul igyekezlek,
mert igazságos bántást nem ismer az oszinteség,
fogadom, úgy ütlek meg én, hogy fájjon erösen,
mert szép missziója az ütésnek, hogy fájdalmat okozzon.
Fogadom: gátat nem vetek én az agyamba rohanó vérnek,
midon szoknyát lebbentve a szél lányok felé lök,
nehogy a nosztalgiává sokasodó apró lemondások
alattomos bujtogatásaival ellened fordítson a visszafogottság.
Fogadom, hogy sorsod plüssébe rajzszöget csempészek én,
hogy minden lélekhájasító ernyedésbol felhessentselek,
s a konszolidáltság marasztalóan kellemes sírboltjából
kemény életre trombitáljalak.

Fogadom, hogy gyulölni is foglak,
fogadom, hogy határtalan önzéssel tüntetlek ki,
mert csak az igaz szerelem bírja el az önzést,
fogadom, hogy csúnyán hagylak el majd,
mert szépen búcsúzni csak ismerossé hult szeretok
egykedvusége képes.
és fogadom: legigazabb vágyam, hogy sose hagyjalak el,
hogy veled végre magammá lehessek,
és nem fogadom, hogy iszonyúan szeretlek.

Csak szeretlek.

Reviczky Gyula

Akit szerettünk...


Akit szerettünk, nem feledjük
Bármit beszéljen ajakunk.
Megrezzenünk, ha szóba hozzák,
Ot áldjuk, hogyha meghalunk.
Hiába ámítjuk magunkat;
Csak játék volt, múló szeszély!
Hiába mondjuk: minden ábránd
báját veszti, véget ér.
Egy édes szempár, egy tekintet
Megbabonáz menthetetlenül.
Úgy orizzük, mint szent talizmánt,
Elrejtve a világ elol.
A sors megáldhat, meggyötörhet,
Emelhet hír, vagy bukhatunk:
a kedves arca sosem hagy el,
Ot áldja hulo ajakunk.

szerelem (másodszor)

szerelem
(másodszor)



néha a magány vadságát érzed,
s hozzá párosul a lelked léte
egy fájdalom, mely szivedben honol,
édeskés ize nyelveden tombol

gondolataid terelgeti a fösvény,
szembeszáll minden akarattal,
nem ismer határt és ellenfélt,
megadja a boldogság kristályos izét

elvarázsol, elkápráztat, elbüvöl,
késztetést éreztet, s a legszebb az,
mikor a torkodban a szorongást érzed,
elakad, szived megdobban, ... és véged

arcát látva, hangját hallva csak bámulsz,
szóhoz sem jutsz, elszáll minden gondolat,
megszünik létezni az örök pillanat,...
csak a homokóra pereg, s szemedből hullnak a könnyek

az igaz álmok valósága a tiszta kárhozat,
a lét és a tett, kimondott parancsolat,
vágyak nagy otthona, szivednek mosolya,
s a hang, a dobbanás: ó mond, szerelem az?



K.

május

május

nem több és nem is kevesebb, mint a bármelyik másik hónap a többinél, de mégis valahol számomra az egyik legszebb.
van benne varázslat, van benne meseszép, van bosszu és keserüség.
életem adta ez a hónap, mikor megláttam a napvilágot, ebben a hónapban ünneplem meg minden évben ezt a pillanatot.
az idei év viszont más lesz, teljesen.
hosszú évek váratlan befejezése, tiszta szivvel töltött ébredések, boldogabb, mosolygosabb nappalok és féltett napnyugták, mély-érzésü álmok.
szivemből szolnék, irnék ide csavart gondolatokat, forgatnám ki a szavakat értelmükből, mondanám el a világnak, mi is van most bennem, mégsem tudom.
ezért a vers, a versek, ezért a furcsa, ismétlődö szavak, a tisztább gondolatok és a megfogalmazás, az önmegnyilvánulás formája nálam most, s talán mindörökre ez marad.
s hogy harcolok -e a gondolattal, hogy mi is lesz, ha már nem fogok irni, ... még nem. félek attól, hogy egyszer, hamarosan, eljön az idő, mikor már nem vetem meg szavaim itt, mikor fontosabb lesz nálamnál is valaki más, mikor nem hagyok időt a gondolatoknak, mikor már nem fog érdekelni a köztitok és a bensőm. de mert odaadom annak, aki kiváncsi lesz rá, aki azt fogja érezni belőle, mit a verseim most adnak. többet, mint ami valójában vagyok.
sajnos nem tudok megszolalni, olyat mondani és sugni a másik fülébe, amit képtelen vagyok szavakkal, elakadat torokkal kimondani. önmagam adni képtelenség, értéket nyujtani most, csak igy tudok.
elfogult és pesszimista önkép a jövöm, ...

szerelem

szerelem
(először)



vajon mit is jelent?
könnybe lábadt szemet
és felhőtlen boldogságot?
vagy féltő ragaszkodást
és igaz csodálatot?

vajon mit jelent?

nekem vagy neked,
vagy bárki másnak?
a világon ezt az érzést
mindenhol megtalálod

szerelem, egy szó, mi kifejez,
s kifejez oly sok mindent:
vonzódást, törödést, ragaszkodást,
olyan, akár a viz - tiszta,
fölvesz bármilyen formát

lehet igaz,
lehet titkolt,
lehet vad,
lehet csodás,
de akár plátói

szerelem,
mint csokorba kötött virágok legszebbjei,
melyek pompás diszbe öltözve ékeskednek,
s örök időkre az emlékekben élnek,
akár a sirás, vagy a nevetés örömei.




K.

a holtak könyve

a holtak könyve


léptek hangzanak a hosszu folyosón,
körülötted sötét, a végén a fény honol,
hátra hiába nézel, csak megrémit,
lassan lépkedj, a jövőd szemből vakit

nyugodalmas jó éjszakán vagy túl,
a reggel sokkal szebb lesz, mint az elmúlt
akárhány, utad révbe ér, előtted a fény,
menj tovább, mert szebb jövőt igér

tested elhagyja a lehelet, körbe veszi azt
sok-sok szerető ember és siró szemek,
te mosolyogsz, szemed lehunytad örökre,
ami meg volt irva, mind teljesitve

sorok közt olvasva érzem a jelet,
az élet értelmét a vég adja meg,
s hogy maradandót alkossunk az utókornak,
egy szebb jövőt az értünk aggódóknak


K.

mert élet a tenger?

mert élet a tenger?

mámoros állapot villant rá, nincs kinek higgy és kiben bizzál.
nincs kinek elmondd, nincs barát és társ, szaros kis élet mely véget vár.
hol vagy? hol vagyok? hol élsz és hol halott ... ?
szófosó? értelmetlen jelenség. elismerést vár a reménytelenség.
büzlik a levegő, romlott a világ, romlott a gondolat, romlott az egész élet, kell kárhozat.
faszkalapok, köcsögök, narkosok és részeg alakok. nagyképüek és nagycsávok, pénzesek és szegények.
ebből áll az élet: hazugság, sex és minden a pénz végett???
kereshetsz jobbat, de ugysem lelsz, itt élsz és ólommal hunysz el, vagy vérben fürödve, ereid feltépve, rozsdás penge hever majd holt-tested lenézve. még az ő sorsa is kegyesebb, mert hasznos cselekedetet tett.
hiába sirsz és nevetsz, a végzeted mindig ott lesz veled. minek is születünk? miért kell hogy éljünk? dolgozunk, szenvedünk, örömet miben lelünk?
nem kell más, talán csak a megbocsátás? de mit bocsássunk meg magunknak, hogy életre születtünk és kárba kell hogy vesszünk?
hogy szeressünk, szenvedjünk, hogy bizva reméljünk és könnyes szemmel meghalni térjünk???
erre felelj!!!
pofámon a bánat jele egyre csak szépül - s most nevetek, mint egy idióta, ki azt sem tudja mit is érhet - ...
dul bennem a csalódottság, a reménytelenség, a vágyakozás, a vér és az érzéketlenség, pedig tudom, sokkal de sokkal többet érne ha ....

de képzeld csak el magadban, mit is gondoltam ide én, már nem szolok, egy időre inkább elhallgatok, ...

repülés

repülés



földön ragadva mégis haladva
szállni a éggel, a tájjal s a madárral
részegen, füvezve és jól betépve
hatalmas pupillák, tág tekintet

elszivott agy és tompa érzések,
mint csorbult kés mely nyakad érintett,
kinzó, csalfa valóság, süllyedő magány,
menekülőut a bevégeztetett halál?

szemeidből szomjuság árad,
törölnéd szakadt felsőddel a nyálad,
betépve, leégve, mint szamár a hátán
a nyügös, türelmetlen utasát, lerugnád

pumpál ereidben a végzet lelke,
remegsz egy slukkért, kiéhezve,
kiszáradt szád sebzi fel a beszéd,
mikor szolni mersz, gyomrod remél

józan ész, hol van az már rég,
átölelsz füt, fát, s mindenkinek igérsz,
esztelen, értelmetlen tett vet meg,
csürhe és suttyó vagy, ne feledd



K.

csak lágyan

csak lágyan



ott ülök,
melletted, szorosan,
kedvesem,
átölel karom szerelmesen,

válladra hajtom fejem,
böröd illatát érzem,
vágyam lágyan
átjárja egész hátam

apró kis harapás,
egy zsenge csók,
fülcimpa érintés
mit most megtennék

hol jár a gondolat,
apró kis sziv, dobbanat,
hevesen, egykén,
párját benned leli a mély érzés



K.