szerelem (másodszor)

szerelem
(másodszor)



néha a magány vadságát érzed,
s hozzá párosul a lelked léte
egy fájdalom, mely szivedben honol,
édeskés ize nyelveden tombol

gondolataid terelgeti a fösvény,
szembeszáll minden akarattal,
nem ismer határt és ellenfélt,
megadja a boldogság kristályos izét

elvarázsol, elkápráztat, elbüvöl,
késztetést éreztet, s a legszebb az,
mikor a torkodban a szorongást érzed,
elakad, szived megdobban, ... és véged

arcát látva, hangját hallva csak bámulsz,
szóhoz sem jutsz, elszáll minden gondolat,
megszünik létezni az örök pillanat,...
csak a homokóra pereg, s szemedből hullnak a könnyek

az igaz álmok valósága a tiszta kárhozat,
a lét és a tett, kimondott parancsolat,
vágyak nagy otthona, szivednek mosolya,
s a hang, a dobbanás: ó mond, szerelem az?



K.

május

május

nem több és nem is kevesebb, mint a bármelyik másik hónap a többinél, de mégis valahol számomra az egyik legszebb.
van benne varázslat, van benne meseszép, van bosszu és keserüség.
életem adta ez a hónap, mikor megláttam a napvilágot, ebben a hónapban ünneplem meg minden évben ezt a pillanatot.
az idei év viszont más lesz, teljesen.
hosszú évek váratlan befejezése, tiszta szivvel töltött ébredések, boldogabb, mosolygosabb nappalok és féltett napnyugták, mély-érzésü álmok.
szivemből szolnék, irnék ide csavart gondolatokat, forgatnám ki a szavakat értelmükből, mondanám el a világnak, mi is van most bennem, mégsem tudom.
ezért a vers, a versek, ezért a furcsa, ismétlődö szavak, a tisztább gondolatok és a megfogalmazás, az önmegnyilvánulás formája nálam most, s talán mindörökre ez marad.
s hogy harcolok -e a gondolattal, hogy mi is lesz, ha már nem fogok irni, ... még nem. félek attól, hogy egyszer, hamarosan, eljön az idő, mikor már nem vetem meg szavaim itt, mikor fontosabb lesz nálamnál is valaki más, mikor nem hagyok időt a gondolatoknak, mikor már nem fog érdekelni a köztitok és a bensőm. de mert odaadom annak, aki kiváncsi lesz rá, aki azt fogja érezni belőle, mit a verseim most adnak. többet, mint ami valójában vagyok.
sajnos nem tudok megszolalni, olyat mondani és sugni a másik fülébe, amit képtelen vagyok szavakkal, elakadat torokkal kimondani. önmagam adni képtelenség, értéket nyujtani most, csak igy tudok.
elfogult és pesszimista önkép a jövöm, ...

szerelem

szerelem
(először)



vajon mit is jelent?
könnybe lábadt szemet
és felhőtlen boldogságot?
vagy féltő ragaszkodást
és igaz csodálatot?

vajon mit jelent?

nekem vagy neked,
vagy bárki másnak?
a világon ezt az érzést
mindenhol megtalálod

szerelem, egy szó, mi kifejez,
s kifejez oly sok mindent:
vonzódást, törödést, ragaszkodást,
olyan, akár a viz - tiszta,
fölvesz bármilyen formát

lehet igaz,
lehet titkolt,
lehet vad,
lehet csodás,
de akár plátói

szerelem,
mint csokorba kötött virágok legszebbjei,
melyek pompás diszbe öltözve ékeskednek,
s örök időkre az emlékekben élnek,
akár a sirás, vagy a nevetés örömei.




K.

a holtak könyve

a holtak könyve


léptek hangzanak a hosszu folyosón,
körülötted sötét, a végén a fény honol,
hátra hiába nézel, csak megrémit,
lassan lépkedj, a jövőd szemből vakit

nyugodalmas jó éjszakán vagy túl,
a reggel sokkal szebb lesz, mint az elmúlt
akárhány, utad révbe ér, előtted a fény,
menj tovább, mert szebb jövőt igér

tested elhagyja a lehelet, körbe veszi azt
sok-sok szerető ember és siró szemek,
te mosolyogsz, szemed lehunytad örökre,
ami meg volt irva, mind teljesitve

sorok közt olvasva érzem a jelet,
az élet értelmét a vég adja meg,
s hogy maradandót alkossunk az utókornak,
egy szebb jövőt az értünk aggódóknak


K.

mert élet a tenger?

mert élet a tenger?

mámoros állapot villant rá, nincs kinek higgy és kiben bizzál.
nincs kinek elmondd, nincs barát és társ, szaros kis élet mely véget vár.
hol vagy? hol vagyok? hol élsz és hol halott ... ?
szófosó? értelmetlen jelenség. elismerést vár a reménytelenség.
büzlik a levegő, romlott a világ, romlott a gondolat, romlott az egész élet, kell kárhozat.
faszkalapok, köcsögök, narkosok és részeg alakok. nagyképüek és nagycsávok, pénzesek és szegények.
ebből áll az élet: hazugság, sex és minden a pénz végett???
kereshetsz jobbat, de ugysem lelsz, itt élsz és ólommal hunysz el, vagy vérben fürödve, ereid feltépve, rozsdás penge hever majd holt-tested lenézve. még az ő sorsa is kegyesebb, mert hasznos cselekedetet tett.
hiába sirsz és nevetsz, a végzeted mindig ott lesz veled. minek is születünk? miért kell hogy éljünk? dolgozunk, szenvedünk, örömet miben lelünk?
nem kell más, talán csak a megbocsátás? de mit bocsássunk meg magunknak, hogy életre születtünk és kárba kell hogy vesszünk?
hogy szeressünk, szenvedjünk, hogy bizva reméljünk és könnyes szemmel meghalni térjünk???
erre felelj!!!
pofámon a bánat jele egyre csak szépül - s most nevetek, mint egy idióta, ki azt sem tudja mit is érhet - ...
dul bennem a csalódottság, a reménytelenség, a vágyakozás, a vér és az érzéketlenség, pedig tudom, sokkal de sokkal többet érne ha ....

de képzeld csak el magadban, mit is gondoltam ide én, már nem szolok, egy időre inkább elhallgatok, ...

repülés

repülés



földön ragadva mégis haladva
szállni a éggel, a tájjal s a madárral
részegen, füvezve és jól betépve
hatalmas pupillák, tág tekintet

elszivott agy és tompa érzések,
mint csorbult kés mely nyakad érintett,
kinzó, csalfa valóság, süllyedő magány,
menekülőut a bevégeztetett halál?

szemeidből szomjuság árad,
törölnéd szakadt felsőddel a nyálad,
betépve, leégve, mint szamár a hátán
a nyügös, türelmetlen utasát, lerugnád

pumpál ereidben a végzet lelke,
remegsz egy slukkért, kiéhezve,
kiszáradt szád sebzi fel a beszéd,
mikor szolni mersz, gyomrod remél

józan ész, hol van az már rég,
átölelsz füt, fát, s mindenkinek igérsz,
esztelen, értelmetlen tett vet meg,
csürhe és suttyó vagy, ne feledd



K.

csak lágyan

csak lágyan



ott ülök,
melletted, szorosan,
kedvesem,
átölel karom szerelmesen,

válladra hajtom fejem,
böröd illatát érzem,
vágyam lágyan
átjárja egész hátam

apró kis harapás,
egy zsenge csók,
fülcimpa érintés
mit most megtennék

hol jár a gondolat,
apró kis sziv, dobbanat,
hevesen, egykén,
párját benned leli a mély érzés



K.

"Gyermekkoromtól fogva nem
Olyan vagyok, mint más. Szemem
Nem úgy lát, nem közös kutak
Habja bennem az indulat.
Nem közös forrásból ered
Bánatom. Gyújtva szívemet
Más fokra izzik örömöm.
S ha szeretek: azt is külön."

/Edgar Allen Poe - Külön/

ne most

ne most



üss pofán
hogy ontsa el arcom a vér,
fehér ingem dobhatom,
testem foltos tőle épp

döfj meg,
megforgatva többször a pengét,
hogy fájjon az utolsó lehelet,
ha arcodba köpök még

lőjj fejbe,
hogy ne lássam a holnapot,
mikor kikelet készül a farmon,
s a kakas nagyokat harsog

tedd meg azt,
mit holnap megbánhatsz újra,
s mitől a kezed lesz mocskos,
...
az idők végezetéig szived lesz romlott




K.

temetés

temetés


hantot dob emlékeire a bánat,
könnyes szem int búcsut,
szipogó orr vérzik nyálat,
csalódott a vágy, hamis életút

mélyben koppan a fájdalom,
arcok remegő izma hasad,
zokogó sziv zaja töretlen,
majd el pottyan vállamon

gondolatok seprik a múltat,
kérdések pontositanak,
nincs igazság a törvény felett,
történik, mi elrendeltetett

koporsószeg és sötét szalag,
fejfa és koszorú-zuhatag,
virágcsokor és gyertyaláng,
mind hiába, a jövő halovány



K.

örlődés

örlödés


ég és föld között,
mint felszálló köd
a mélyből eltünök,
s mégis emléket őrzök

örlődök,
lágy szellő markol belém,
madártávlatból nézek feléd,
s szétszorodik a kép

homályos lesz mi szép,
te se látsz már,
felhőkbe markolok épp,
létem több lett rég

vad szél ölelés
visz tovább utamon még,
s hol újra száraz a rét,
zúdulok le sürü könnyként

hajnali járat útját takarom épp,
lágy csók jutalma a vég,
újra indul a hontalan népség,
foltjaim zavarja el a nap, mi felkél.



K.

vársz?

vársz?

míg a homokóra összeláncolt,
apró szemei átfolynak,
vársz,
türelmesen

hol a végzet igaz pillanata
lassan rád mosolyog,
elévül
minden fondorlat

közömbös lét a beteljesülés,
elveszti varázsát a felfedezés,
rádöbbensz,
mégsem minden más

vársz?
hol a szivárvány ritka,
jelenése mégsem csodás,
megszokás

termet nyit szívedben újra
a szürke egyhanguság,
s te csak vársz?
a homokszemek útja mindig Egy irány


K.