FreeMan

Örökké - valóság

2008-12-30T15:26:00.000+01:00

Örökké - valóság

számtalan csillag száll
odafenn az égen
de nékem csak
egy ragyog fel éppen

számtalan pillanat
septében elszaladt,
de a fénye mindmáig
szivemben megmaradt

s ha az égen
nap is tündököl,
arcunkra árnyékot vet
a kinyujtott ököl

a távolban ott ragyog
e parányi csillag,
s óvón vigyáz ránk,
szeretete velünk maradt

s midőn majd egyszer
ha mi is lehunjuk szemünk,
az örök csillagok tengerén
vele együtt tündöklünk

30.12.2008
Kristian

2008-05-23T14:15:00.003+02:00

merengés

mily érdekes,
hogy mig a tiéd,
észre sem veszed

s csak a tudat,
hogy ha keresed
mindig megleled

és hiányát érzed
csak akkor, és soká
ha már elveszted

s ez a megszokás?
egy átlagos lét?
mi a szívnek elég?

s a pillanat,
mikor a dobbanás
feszületig hasad

egy érintés,
egy ölelés,
lágy csók, vad vágy

fut szerteszét
minden gondolat
s a lét könnyba fakad

megtorpan a pillanat,
hozzád simul ezer gondolat
és vége. minden hiába.

csendes a lépted,
s a kiséret érted
az utolsó miért-ed.

K.

álom a valóságban

2008-03-10T23:33:00.000+01:00

álom a valóságban

te lenni nékem,
álom minden idők óta,
s a valóság igazsága,
hogy egy álom vált valóra

te lenni nékem,
mint harmat a kiszáradt virágnak,
s repedező mezők sóhaját
meghallgatni láccó zápor és eső

te, a szenvedés
tüzét oltó menedék,
szemem könnyét kiontó
megnyugvás a csókod, s a remegés

te lenni szivem
dobbanása minden pillanatban,
s a közte rejlő néma hang
a sebes ritmusban

te lenni örök vágy,
s a beteljesült imák,
hogy életünk együtt follyon tovább
közös medrében, hol akadály nem vár

K.

kelt: Nyárasd, 10.3.2008

vagy te nekem

2008-01-20T00:36:00.001+01:00

vagy te nekem

vagy te nekem,
s én tenéked
a könnyekből itélve
szivem mást nem éltet

vagy te nekem
az álmom éjjelen,
s a sziv zaja
ha nints is szélcsend

vagy te nekem,
s én sem másé,
hol forgószél tombol
ott miénk az árnyék

vagy te nekem
mindig menedék,
s ha el sem rejtőznék,
mindig ott lennék

vagy te nekem,
méreg mi kell még,
s a legjobb gyógyír
ha már a lelkem sír

vagy te nekem,
egy igaz örök szerelem,
s boldogan mondom el,
csak te vagy az, ki nekem kell

K.

töredék érzékek

2007-11-28T16:58:00.000+01:00

Töredék érzékek

féltés és megértés,
egy cseppnyi éhinség,
leplezett kisértés
az örök elvesztés

szenvedély és mámor,
egy ölelés a kámfor,
értéke oly csodás
akár az érzéki csalodás

szerelem és szándék,
kegyelmet kér e játék,
hozzád búj, megölel,
érezd hát hogy ez kell

K.

Vagy Te nekem

2007-10-19T10:31:00.000+02:00

vagy te nekem

mint minden egyes óra másodpercének sokasága,
vagy az éj sötétjében ragyogó csillagok rengetege,
gondolatok kifürkészhetetlen megfogalmazója,
vagy te nekem szilárd alap gyermeki létemben

melletted újra önmagam lehetek,
férfiként nézek, s vágyok tested melegére,
csokorba kötöm mosolyod szeretetét,
vagy te nekem a boldogság megtestesitője

egy pont az elsötétülő bizonytalanságban,
reszkető szalmaszálnak nyugalmat parancsoló,
öröm és vidámság bőségét hozója,
vagy te nekem az igaz bizalom

tavaszi szellő, hüs paplan simitása,
egy libbenő selyem keszkenő
és egy büvölet, mosolygós isteni nő,
vagy te nekem az álmaimat megtestesitő

K.

meghitt gondolatok

2007-09-15T14:49:00.000+02:00

meghitt gondolatok

kerestem arcot,
kerestem mosolyt,
kerestem csókot,
kerestem bókot,
kerestem féltést,
kerestem egy érzést,
kerestem őszintét,
meghitten ölelést

kerestem vágyakat,
kerestem szárnyakat,
kerestem százak közt,
egy igaz gyöngyöt,

kerestem szerelmet,
kerestem kegyelmet,
kerestem szivedet,
s biztam hogy meglellek

kerestem, ...
éheztem, ...
reméltem, ...
... révbe értem.

K.

forgolódom, gondolkodom

2007-09-14T17:34:00.001+02:00

forgolódom, gondolkodom

forgolódom,
nyugtalan testem szüntelen,
szivem mégis nyugodt,
pedig hevesen ver

gondolkodom,
szerelem tölti be szivem,
széles mosoly ékes
diszként ül arcomon

forgolódom,
melletted volna a helyem,
emléked tölti be
minden egyes percem

gondolkodom,
tapintásod hiánya ég,
s csókod ize repit,
hol messzi végtelen

forgolódom,
álmok, vágyak tengerében,
s beteljesült emlék
Veled az életem

K.

cim nélkül

2007-08-24T11:12:00.000+02:00

cim nélkül

de hogy miért is?
nemtudom. nem mert nem tudnék adni neki, csak nem elég megfelelőt. vagy mert szavakba önteni nem megy most mindaz, mit átélek.
egy élet ujjászületése, a boldogság felismerése, az öröm, a kacagás, a nevetés, a könnyek ereje és értelme, a nap fénye, a szél suhogása, a felhők sokasága, egy füszál rezzenése, a tölgyek sóhajtása és maga az élet, ...
hogyan lehetne mindezt szavakba foglalni, átérezve egyenként, s elmondani, boldog vagyok hogy élek, hogy e sok szépből már ismerek néhány részletet.
S talán mégis a legszebb, mi várhat rám, csak remélem, már megismertem.
Apró részleteiben van a lényeg, ha egy élet ugy szép ahogy éled, s odafigyelsz, hogy teljesebb legyen minden egyes perc, vele együtt az óra és másodperc. Hogy értékelhesd, s tudj beszélni arról, mien szép is tud lenni az, mit látsz, mit érzel, mien a tapintás, miért más a szin és a szintelen, az izek és a illatok. Elvégre érző emberek vagyunk, s nemcsak az a fontos, nemcsak az számit, hogy mit érünk el, hanem az is, hogy hogyan. Mert körül lehet tekinteni, de lehet merev tekintettel, csak az nem mindegy, hogy közben mennyi ember válik baráttá, társsá, vagy esetleg, ami a rosszabb, ellenséggé.
A szépet lehet szeretni, de a csunyát is. Részleteiben van a lényeg mindkettőnek. Elég, ha csak nevecc egyet, s meglátod, mind más. És mind, jol érzi magát. Ha meg mégsem, tévedtem. De szinlelni, érzéketlennek lenni nem nagyobb boldogság, mint átérezni - akár fájdalmat is - és igaz tettekkel, szavakkal ihletni a pillanatot.

Gondolt át te is ezeket a sorokat, s meglehet megérted, mert az ember szivében ott rejlik a szeretet.

mesearc

2007-08-23T01:01:00.000+02:00

mesearc

mesearc, meselány,
kipirkadt reggelen
egy kósza szivárvány

bababőr, kacagás,
huncutságok ellen
egy igaz játékvár

kiskacsó, kicsiláb,
örökmozgó, vidám,
tipegőn ott vár rád

az első szó: mama
s a többi mily csoda,
emlékek szép hada

gyermeki rosszaság,
vagy szerelmes kacsintás,
csak egy szó, s nem más

mesearc, szerelem
gyümölcse nékem,
s a tiéd, kincsem

K.

forró ölelés

2007-08-12T01:53:00.001+02:00

forró ölelés

forró ölelés,
mikor az imádott nő
teste hullámzón hozzád ér,
még közelebb, még forróbb,
bőrén érzed a hogy reszket,
ölelésed szoritja a testet,
s az ajkak közt a nyelve
enged, hogy még jobban
szitsad fel e testet,
apró remegés a szájon,
fülcimpa rezzen,
egy sóhajtás a vágyon,
még közelebb,
forró bőrén érzed,
megfeszül a teste
egy mély ölelés,
megmarkolt keblek,
és szivnek egy menet,
szapora lüktetés,
mi megtöri a csendet,
mint megfeszült ij,
mi kilőni nem rest,
s a húr enged,
a vessző suhan,
s a célban tizes,
öröm az arcokon,
de az ajak csak remeg,
egy ujj s egy érintés,
majd lehunyod a szemed,
forrón ölelsz,
és nem engedsz,
örökké szeretsz.

K.

veled

2007-08-06T15:32:00.001+02:00

veled

magamhoz ölelem, szivem
dobogását vele éreztetem,
hagyom, hogy bőre illata
átjárja sziporkázó testem

mélyen a levegőből meritek
egy érintés, arcodon csókok hevernek,
átkarollak, hozzád odabújok,
képzeletben veled a hóban hempergek

piroskás arcod, szemed csillámló,
hajtincseid megáztatta a hó,
de kedved mégis oly heves,
nevetésed visszhang szállitó

tündököl magasan a nap,
csillog a hó, s elvakitja arcomat,
de szépséged mégis látom,
fényüzve, csukott szemmel, elragad

itt állsz elöttem, piroskás mosolyod,
szemeidből most öromkönny csöpög,
letérdelek, felnézek rád, s pityergek,
ez egy gyönyörü pillanat, örök, veled.

K.

2007-08-01T09:28:00.000+02:00

idézetek

"Amikor gyenge vagy, akkor vagy a legerősebb. Amikor semmid sincs, tiéd
az egész világ. Amikor végképp elbuktál, és úgy érzed, már nem bukhatsz
alább, akkor már csupán egyetlen sóhajtás a győzelem. Egyetlen sóhajtás.
Sóhajts! Fújd ki a levegőt, ereszd el a kétségbeesést, ereszd el
dühödet, ereszd el a görcsös akaratot!"
(Colin J. Fayard - A Tűz Napjai)

"Hagyj, ne fürkéssz, hiába fáradsz:
van éj, legyenek titkai!
Multamban semmit sem találhatsz,
ami szerelmed növeli.
Szeretsz - nos, legyen elég ennyi!
S ha szeretsz, ne kérdezd soha,
ne tudd meg, hogy az életem mily
üres, fekete, ostoba!
Hogy boldogságod meg ne öljem,
nem vallhatom be soha, hogy
nem hiszek már a szerelemben,
s szivedre méltatlan vagyok;
s hogy ami szent gyönyörüséget
adott egykor, ma méreg, és
hogy mint éjjel meghitt kíséret,
oly jó nekem a szenvedés.
Tiéd, amit jövőm kigondol,
az üdvösségem is, fogadd;
de ne kérdezz soha a multról;
lelkem kínja enyém marad!"
(Lermontov)

értelmetlenség

2007-07-30T22:28:00.000+02:00

értelmetlenség

keresni régi emlékek közt,
hátha újra találunk,
felkutatni elveszett álmunk,
ha mindig újakra vágyunk,

keresni, mit úgysem találunk,
szeretni a búval, ha jáccunk,
lépni előre, ha nincsen célunk,
megtorpanni, hogy jobban lássunk

délibábot követni a pusztaságon,
ezernyi lépést tenni e nagy világon,
épiteni egy lerombolt otthont,
eltörpülni ha magasan járunk

értelmetlenség,
jelentése több mint mentség,
mának élni, ha nincs segitség,
vesszék minden értelmetlenség!

K.

egy nő és egy kávé

2007-07-26T07:21:00.000+02:00

EGY NŐ ÉS EGY KÁVÉ

egy arc és egy szándék,
egy szó és egy bánts még,
egy kérdés a vágyért,
egy bólintás jár rég

kávéillat, frissen őrölt,
legfinomabban pörkölt,
egy elegáns csészén
ismerős kellék

kávéillat, örök és becses,
vágyak hörpintek fel a cseppet,
s ha zamata beszélni tudna,
nyálad csordul meg újra, s újra

de egy nő, az legyen örök,
mint a pörkölt kávé illata,
vagy imádott nő igaz mosolya,
bármerre is jársz, mint hóditó török

kisérjen csáb és érzékiség,
őszinte tettekbe késztetés,
ragyogó kék szemek szépsége,
s gonosz szavak igaz lényege

egy nő, egy kávé,
izükben más, mégsem játék,
s ha zamatuk beszélni tudna,
álmaink vágya teljesebb volna

K.

nem

2007-07-19T22:49:00.001+02:00

nem

tehetek rola,
hogy szerelmes lettem,
akartam mást szeretni,
de mégsem tettem

elvakult vágyak
néma soraiban,
szebb arcot kivántam meg,
mint hogy reméltem

egyszerüen szép,
hangjára vágyok még,
keze mozdulata él,
szivem csak remél

tündéri mosoly,
csábosan oly komoly,
szerelmes lettem ismét,
suttogja a szél

K.

szendereg

2007-07-17T13:58:00.003+02:00

szendereg

kicsi tündér,
didereg vállán a hüvös északi szél,
szivében a sebek égnek,
s hozzá bújnak féltő remények

csillagokkal tüzdelt az ég,
a hold kis mosolyt kér,
sötét árnyak, féltő vágyak,
viz tükrében csillámlik a bánat

halk sodrás, lehelet vonul át
apró testeken, s láss csodát,
előbúj a mélyből, a nap, felhőtlen,
csodás szinek kiséretében

megszünik a csend, a végtelen,
elhallgat a némaság,
átkarol pompa és a ragyogás,
didergőből lessz boldog bizonyosság

K.

2007-07-12T01:59:00.000+02:00

születésnapodra: mosoly és könny

apro kis mozdulat,
könnybe fakad a mozdulat,
ma veled ünnepel, téged köszönt
a család apraja s nagyja.
Neked köszöni mindenki
e gyönyörü pillanatot,
ma van az a nap, hogy elérted,
egy kerek szám, gyermek,
ifjú, unoka és a legkissebb
téged dédinek becézget.
Szeretünk mi mind,
Veled együtt meghitt a kedvünk,
hadd, hogy a mosoly legyen
mi örökitse meg e percet szivünkben

K.

Ezt a verset nagypapám születésnapjára irtam. Nem tudom mennyire lesz méltó vagy sem, de részemről ugy érzem, szivből van. Benne van mindenki, aki csak köszönheti nekik mindazt, ami van. Bár a legfontosabb most, hogy ő velünk van, illetve hogy együtt ünneplünk. Nemrég volt nagymama szülinapja is. Milyen szép, hogy ők, igy ketten, szépen együtt vannak. "könny és mosoly v. mosoly és könny", nem könnyü eldönteni. Lehetett volna akár örömkönnyek is :). Mindenesetre: köszönöm.

emlékékszem

2007-07-12T01:58:00.001+02:00

emlékékszem

ugyanolyan szép,
kék szemekkel néz
virradón a reggel,
s mosolya oly szerény

féltőn óvtam, egy szót,
mégsem szóltam,
csak csodáltam,
lényét, fotóztam

hallgattam szavait, rezzenését,
s csodáltam csábitó tekintetét,
szeme kékjét, ajka csendülését,
olvastam minden gondolatát, véleményét

vele együtt szivtam,
füstös kocsma büzét,
de csodás volt mellette,
mert ez örök pillanat feledtette

emlékként él, a holnap tükre,
távolabb a szive mint az idő szekere,
gyengéd keze, mozdulata,
elutazott hol nincs otthona

s midőn majd, ha hazatér,
vár rá egy reménykedő legény,
én poros cipőm majd tovább koptatom,
plátói szerelem utját tovább járom

K.

régi dolgok

2007-07-06T20:47:00.000+02:00

régi dolgok

bérbe adott bizalom,
rongyos kendő és hatalom,
szakadt ing, kopott cipő,
hol az a régi, hires festő???

vászonra rajzolt,
finom körvonalak
kívánkozó színek:
emlékek, megörökitettek

szunnyadó keblek, gyermekded tekintet,
lassan tovaszáll az idő,
megmarad egy festmény, poros keszkenő,
repedezett portré, beszáradt ecset

régi dolgok, értékesek,
sokak értük ezreket igérnek,
mégis sötét falak közt őrzik,
hogy dicsőitsék az elmuló perceket

ásitó és furcsán mosolygó,
csupa rejtély és kérdőre vonó
megörökitett mozdulat az ecsetvonás,
hol keressünk választ, ha emlékük véget ér már???

K.

harmatos virág

2007-07-03T13:55:00.001+02:00

harmatos virág

midőn reggel,
hol gajjak közt a nap,
megérint ragyogó fényével,
szemed megrezzen

apró, kicsi cseppek,
csillámlanak, akár a gyöngy,
s utjukat vesztik el,
mikor az ébredést karnyujtást üdvözöl

egyre melegebb a táj,
s bársonyos tapintat fogad,
mint baba börét óvó tekintet,
ugy kémleli a napfény e szépet

gyönyörüséges,
miben rejlik a reggel fénye,
akár a harmatos virág,
minden részét, egyenként, megcsodálnám

K.

idézek II.

2007-06-25T15:32:00.001+02:00

AZ EST

Jer, Daphne! hol e nyers patak
A bércből kiforradoz,
S mohosúlt kősziklafalak
Közt a völgyre szakadoz;

Hol jegenyék hajladoznak
Égig nyúlt súdarokkal,
S bokros tölgyek árnyékoznak
Terebély zöld ágokkal:

Ott függesszük szemeinket
Az ég dicső képére,
Ott nyissuk meg szíveinket
A szépnek érzésére.

Nézd, már a nap sugárai
A hegyekbe merűlnek,
S Hesper pirúló lángjai
Alkonyaton derűlnek.

Égi bibor festengeti
Az aranyos felhőket,
Esti szellőcse lengeti
Az illatos ernyőket.

A setét bük felett ragyog
A hold csendes fényében,
S rózsabokrok közt mosolyog
A patakok tükrében.

Nézd, minő mennyei szépség
Nyílik meg most előttünk,
Minő mennyei csendesség
Lelke lebeg körűltünk.

Elysium kiessége
Mosolyogva tér hozzánk,
S az istenek békessége
Nyugalmat harmatoz ránk.

Illy szent csendesség ölében
Hallgatott minden, s így állt,
Midőn gyöngyház-szekerében
Anadyomene szállt.

Cynthia így ragyogtatta
Latmus virulmányait,
Hogy Endymionra rakta
Isteni szűz karjait.

Oh Daphne! a szép lelkeknek
Legkedvesb ünnepe ez,
Hol a forró érzelmeknek
Lángja önként gerjedez.

Hol a szív önként megnyílik
A gyönyörű érzésre,
S Plátó karján emelkedik
Égi lelkesedésre.

Hol lelkünk legszebben derűl
Eredeti fényében,
S legtisztább örömbe merűl
A természet ölében.

Szíved haszontalan eped
A földi vak lármában,
E szentséget nem lelheted
Semmi tündér hivságban.

Ott a dicső természetet
Gyarló ecset majmolja:
Itt a csuda szépségeket
Alkotó kéz rajzolja.

Ott a bölcset elkábítja
A balgatag sokaság:
Itt a szívet s észt megnyitja
A józan magányosság.

Ott az érzékeny szeretőt
Csapodár kar öleli,
Nem talál rokon-érezőt,
Nyúgodalmát nem leli:

Itt az ég örömét ússza,
Melly úgy buzog keblében,
Mint a kies Arethusa
A hold ezüst fényében.

[1797-1802 között]

idézek

2007-06-25T15:30:00.000+02:00

Fahrenheit : Hol van?

Keresem szótlan, keresem, hol van
Hol a szív, ami néha még megdobban
Keresem szótlan, hol a kéz hol van
Hol a bal hol a jobb és a még jobban
Az a kék hol van, az az éj hol van
Hol a jó meg a szép az a még hol van
Az a húr hol van, amin játszottam
Hol a szó, amit csendben is hallottam
Visszanézek fáradtan, s újra indulok
Kutatom azt, mit álmomban mindig megkapok

Az a tűz hol van, ami fellobban
Hol a kín, ami éget de, jó h van
Hol a gát hol van, ami átrobban
Ha a vágy átszakítja, mert útban van
Áruld el mitől félsz mért nem vagy önmagad
Mért nem kell a kín a tűz a kéj
Engedj fel ma éjjel légy újra önmagad
Még egyszer kell a szenvedély

Az a tűz hol van, ami fellobban
Hol a kín, ami éget de, jó h van
Hol a gát hol van, ami átrobban
Ha a vágy átszakítja, mert útban van

Visszanézek fáradtan, s újraindulok.
Kutatom azt, mit álmomban mindig megkapok.

Egyetlen

2007-06-22T17:48:00.000+02:00

egyetlen

pont, csont,
mozdulat, pillanat,
érintés,
fájó, égető érzés,
hevült testen
vonuló jéghideg,
cseppjeiben
értelmetlen könnyek,
ujjvégek
gyengédségében rejlő,
bársonyos simitás,
szivritmust serkentő,
vad és szenvedélyes,
tapintat,
kényeztet és kéret,
forrón átkarol,
ajkak duzzadó peremét hüsiti,
fülcimpán aprót szusszan,
minden egyes érintés a bordán
hozzád közelebb, egyre jobban,
apró csókok,
feszült kulcscsont,
szalad el egy pánt,
rezzen a comb,
kezdődik egy tánc,
körbe - körbe, hosszú románc,
egyetlen pillanat talán,
mégis örökké él, halovány.

K.

búcsuszó

2007-06-18T21:15:00.000+02:00

búcsuszó

elmegyek,
ma végső búcsut intek a múltnak,
itt hagyom rongyos ingem,
s átlépek a jelen küszöbén

hátat forditok minden tettnek,
nem hagyom élni tovább a bánatot,
arcomrol végleg letörlöm,
a könnyeket, a megtett ut porát

sánta lábbal, de elindulok,
cipőm orrát ha le is koptatom,
s amerre járok, a földben hagyom
mindenütt a lábnyomom,

mégis elmegyek,
utolsó búcsu ez tőled, élet,
rongyos ingem hagyom emlékül,
hogy a múlt se maradjon védtelen

s bár hosszú elöttem az ismeretlen,
kikövezett utját mindaddig keresem,
mig ujra el nem mondhatom,
egy uj szerelem kövét raktam le éppen

K.

álom ébredés

2007-06-14T19:34:00.000+02:00

álom ébredés

léptek, tettek, cselekedetek, ...
furcsa gondolatok,
hamisak, kételyek örzik,
de mégis velük élek

szószátyár mondatok,
mind, mind összezavartok,
tetemes értéket nem nyújt,
lángot egyetlen nő szava sem gyujt

nem csalódás, nem kényszer,
ölemben poros emlék pihen,
illatos levelek, apro kis szivek,
suttogják téves már a cimzett

és csak tovább álmodom,
behunyt szemekkel az éjjelt fényképezem,
tipegek, mint majd egyszer fog fiam,
de addig még mosolygok, akár ébredés után a kényszer

egyszer csak kinyitom kék szemem,
s ott pihen mellettem, az én kedvesem,
rossz álom volt, meggyötört,
könnyeim törlöm, bár nagyobb az öröm

K.

nézz szemembe

2007-06-09T22:03:00.000+02:00

nézz szemembe

nézz szemembe
szerelmem tüzét örizve,
s hunyd le két gyöngyszemed lassan,
had örizze fénye szemem fényét, ...

kis, hamiskás mosoly,
kerekedik ajkadon, mily komoly,
apró csókokra vágysz, tudom,
hol gödröcskék bujnak meg, jutalmazom

nézz, örömkönnyek hullnak rég,
tisztán kék az ég, látod a szememben még,
veled a boldogság paradicsomát élem át,
gyere hát, bújj, bújj még jobban hozzám

s ne engedd, hogy csalódás érje szivem,
mert örökké örizni fogom a jelent,
melletted élem le életem, hüségben,
s minden nap boldogabb lesz, mint régen

megőrzöm neked, s a múlt tévedését
feledtetem majd, adok sokkal többet,
örök, ragyogó pillanat, s emléke lesz
szivedben, minden egyes, velem töltött perc

K.

könny

2007-06-03T20:18:00.000+02:00

könny

hüsit,
bánatot és jókedélyt,
ragyogó szemedből árad,
oltja minden cseppje, ha fáradt
vagy már világot látni,

segit,
felejteni, emlékezni,
lángra lobbant érzéseket,
s eloltja a fájó sebet

könny,
egy csepp, s melyből árad,
mint amikor az eső a kiszáradt
földre ér, a repedések közt,
juttatja el hozzád a választ

akár a legnagyobb fájdalomra,
szivszorito boldogságra,
vagy a nélkülözött biztonságra,
gonoszságra és megbánásra,
...
egy az íze, s mi mind könnyben állva,
esünk térdre, döbbenve az igazságra.

K.

ha volna két életem

2007-06-02T21:15:00.001+02:00

ha volna két életem

ha volna két életem,
élném bátran hibákkal vétve,
mint most, ahogy ébredek reggel,

bal lábbal kelek, lépek éppel,
májam égetem szesszel,
tüdöm töltöm füsttel,

nevetek hol a jég olvad,
a levegő káros és szivem korhad,
várok, romokban heverek szakadt,
mocskos ruhákban, hol a lét fáradt

tündöklöm, mert kell a látszat,
sziveknek nyugtató mézes madzag,
alkohollal töltött poharak allja
és elkábitott vágyak hangja

élném bátran, ha volna másik,
szeretnék, ha hinnék is bármit,

tévedésbe esnék, akkor is éppugy,
hazug szavak hitetnék a himnuszt
te vagy a fontos, és senki más!
érted ébredek és álmodok valami mást!

hazugság a lét igaz peremén,
ébredni kéne hogy mind elhiggyék,
velem együtt tévedés az élet,
a vég mindenkit elkisért

járj utadon, élj balgán és vadul,
tiporj el minden, mi utadba gurul,
nem kell hogy megbocsáss, nem kell hogy elbocsáss,
elmegyek ugyis, más nékem ha kell, gödröt ás

nem két élet kell, hanem egy boldog,
melynek fonalát magunk fonjuk,
hol kákán a csomot mi megtaláljuk,
mégis a végén ugyanazt kapjuk

K.

parlagon

2007-05-30T19:53:00.000+02:00

parlagon

itt hever, parlagon
elöttem két csodaszép,
dijnyertes mindkettő,
szemeknek mind nyerő

parlagon, két fenevad,
vonalait nézve elkap
a vágy, hogy induljak,
nekem nem elég a láccat

minden porcikája tökély,
az elejétől a végéig
szivszoritoan szép,
ez az egy ami kell és kész

lebontom a gátakat,
ha kell, felépitek várakat,
csak hadd legyen az enyém,
ott akarok lenni, mert ez élmény

K.

csak egy vers

2007-05-30T16:37:00.001+02:00

csak egy vers

érzés, véres sértés,
piszkozat, melybe leirod
minden mocskodat,
és nincs cenzúra,
arcodról ott hever
a falon a karikatúra

nyálas, piszkos foltok,
lekváros kéztől oldott
vonalak hadja,
ha ránézel,
csak az jut eszedbe,
mikor földig tiport egy senki

vastagon szedett sorok,
a betük görbülete zokog,
minden pont egy ujabb döfés,
a vessző egy lehelet,
a sorköz halálos hörgés,
s a hátlap egy ujabb kezdet.

K.

napjaink

2007-05-25T23:30:00.000+02:00

napjaink

volt egy lány, emléke már halovány,
fényképe helye itt hever szobám falán
talány, hogy ez szerelem volt egyáltalán?
szavaim ize keserü, akár a névtelen nedü

porfogó, mihaszna képek keretje
ma már a szerelemnek nincsen keletje
vidámság? vagy csak holmi láccat?
szivből jövő szándéknak nincs már ki párt ad

szinjáték, foltos pillantások, szereplők
kik nem értékelik a férfit és a nőt
ez vagyon a napjaink tisztelete
hol csodás égbolt jő, vihar a küldöttje

K.

május 22.e

2007-05-22T09:50:00.001+02:00

május 22.e

csak egy nap, nem több-másnak, nekem viszont az életem kezdete.
ma, 2007-ben töltöttem be a 27.ik életévemet - gyerek, felnött fejjel gondolkodó kamasz v. tetteiért maga felelő ifju ??? melyik is vagyok???
a tényen egyik sem változtat, hogy élek.
de hogy ehhez az élethez tartozik -e fényüzés, pompa, ... ezt viszont mindenkinek magának kell tudnia. most inkább érzem azt, hogy az életem egy szürke üveglapon keresztül zajlik, nem egészen tiszta minden, néhány szin és alak elveszett belőle.
de, legalább nem üres, nem éhes a multra, nem száraz, mint a háromnapos kenyér, mely már piritosnak is alig jo. álmok, vágyak, még a gazdagok fejében is születnek, én viszont, csak kevésre vágyom. de lehet tul nagy vágy. de mihez képest??? van, aki azt mondta, hogy nem az a baj, hogy nem éred el a céljaid, hanem hogy nincsenek! nagy igazság. épp ézért a cél, ami után ujabb és ujabb kell. nem lehetünk sosa sem elégedettek, maximum megelégedve, de... és jön a folytatás. az élet nem áll meg. nem azért élünk, hogy legyünk, hanem azért vagyunk, hogy éljünk.
nem szabad kihagyni egyetlen pillanatot sem, mert ugyebár alkalom szüli a tolvajt, mondani szokták.
egyszoval, 27 évvel ezelött elkezdődött az életem, s azota elindult vmi, ami még nem és nem teljesedett be. s hogy mikor jő el ez a pillanat, majd tudatom. de addigis remélem sok viz zudul le a Dunán és többnél is több verssel gazdagitom majd ezt a virtuális tárhelyet. s bizom benne, hogy minden olvaso, ismerős és nem ismerős talál benne magának szépet, igazat, s ezt tudja is velem, hogy tisztában legyek azzal, nemcsak engem foglalkoztat és nem csak engem érdekel mindez.
barátaim, köszönöm, hogy biztattok, és bizom benne, hogy jövöre, ugyanigy, ugyanitt, még többeteknek köszönhetem a látogatástokat.
ujabb, fényüzöbb évet kivánok nektek.
a muzsa legyen veletek :)

K.

vágyak

2007-05-19T23:10:00.001+02:00

vágyak

úgy lennék
- hömpölygő viz a tóban, sétahajót ringatnék lágyan
- bárányfelhő, mely szerelmes tekintetet rajzolna az égen
- csillogó napsugár, mi simitana bársonyos arcot éppen
- forró, tengerparton heverő homok, talpat csiklandozó
- bús, őszi szellő. mi átölel és kebleken hever meddőn
- falevél, mi kapaszkodik és zöldel ha a tavasz eljő
- kisvirág, melynek szirmain a harmat pihen
- egy pad, mi a parkban hever, s emlékeket őriz érintetlen
- szivárvány, mi tekintetet vonz, ritkán, emlékezetesen
- hegyi patak, mely hüs vizet szállit, s köveket gördit
- egy kanapé, mi álmokat öriz, ha már a nap az égig ér
- s takaró, mely óv, ha az éjjel már tul jó
- egy képregény, mi sok mókás történetet mesél
- ...

úgy lennék
- sok ezer szép és meghitt emlék:
arcnak öröm,
szivnek boldogság,
szemnek könny,
s testnek, léleknek betöltő

úgy lennék,...

K.

miért?

2007-05-13T21:55:00.000+02:00

miért?

látni arcodon kisirt szemeket,
szomoru tekintet nézi a felleget

gyászos öltözet a diszed,
mondd, megérdemled te ezt?

arcod gyönyörü,
ajkad mégis oly keserü,

gyengéd, bársonyos
csók hinti most arcod

gyere bujj, ölelj,
megóvlak, ha ez kell

szivednek, lelkednek
megadok mindent, mi kedves

K.

aggódás

2007-05-13T19:08:00.000+02:00

aggódás

ma délután beteglátogatóban voltam a családdal, Pozsonyban.
nem jó látni egy ember érzékeny aggódását, féltő gyengeségét,
szeretetét és szerelmét könnybe zúdulva.
Amikor a gondolatok, a féltés, a pillanat úrrá lesz,
mikor már az igazságosságot és a reményt sem látjuk, ...

Csak a sok sok kérdés, kérdőre vonás, és reménytelenség lakozik belül.
Egy nagy lehelet, s mégis előkerül a zsebkendő, a könnycseppek nehéz, súlyos szivfájdalmat árulnak el, nem és nem. Miért? Miért mindez????

aggódás

töretlen,
aggódó tekintet,
reszkető szemek,
féltő arc és kezek

ismered,
félted és véded,
óvod,
bár ne volna mindez

titkon utálod
már az egész világot,
pusztitanál de tudod,
épiteni kell a boldogságot

de mihaszna?
semmi sem kedves,
csak a remény édesget,
mégis könny zúdul, féltlek

K.

szavak

2007-05-13T01:03:00.000+02:00

szavak

különösek,
értékesek,

hozzám közel,
távol tőle,

mély érzés,
hömpölygő,

szenvedély,
nincs esély,

titkos mesék,
hazug eszmék,

nevetés,
ölelés,

szivnek zenék,
léleknek?
menedék

léptek,
érintés,

zúgó patak,
könny
zuhatag

test és idomok,
zene és szirmok,

szerelem,
kegyelem,

kell vagy sem?

vének igaza
hazugok baja

a tévedés tartós,
bár mondják baljós

hol gondolat
a pirkadat,

álmok,
mind mások

lépjetek tovább,
mert nincs több,
mint ami vár

K.

változások

2007-05-10T09:40:00.000+02:00

Kedves barátaim,
még nem-ismert olvasók!

teganp volt egy nagyon jó hangulatú baráti beszélgetésem, amely során tudtamra jutott, többen olvassák a verseim, mint én azt gondoltam volna.
A multkor sajnos letiltottam a lehetőséget a névtelen hozzászólásokra, de mivel ennek okán kissebb a lehetőség arra, hogy az értelem és az érzések megnyilvánuljanak, újra lehetővé tettem ezt tegnap.
Azzal a kis kivételle, hogy minden egyes hozzászolást elsőként jová kell hogy hagyjak majd, amelyre email-ben kapok értesitést.
Szóval nem kell megijedni, ha a hozzászólásotok nem jelentik meg rögtön, birálatot teszek felette, persze ezzel csak a trágár és buta megnyilvánulásokat akarom kiküszöbölni.
Előre is köszönöm a megértést és bizom benne, most már többen, még többen szóltok majd vissza nekem.
Fontosak vagytok, úgy, ahogy fontosak számomra az itt leirt versek is.

További jó olvasgatást :).

Kristián

kérdések (válaszok nélkül)

2007-05-09T17:05:00.001+02:00

kérdések (válaszok nélkül)

hol vagy? féltesz?
a boldogságtól miért kimélsz meg?
válaszolj ha tőled kérdek!
tovább töprengjek?

lassan lépek,
kettő hátra, egyet előre
s az utamon nevetek,
mert igy nem jutok egyről kettőre

nem hagysz választást,
nem kisérsz tovább,
nem segited fájó szivem,
magányát hogy könnyebben enyhitsem

bágyadt már a homály,
új vizeken kell evezzek tovább,
nálad a kulcs, melyik ajtón át,
mutast hát, merre az igazság!

tovább töprengek,
minden utcát, falat,
fát és házat megnézek
hozzám valót mégis hol lelek?

megszokott utcák, hol uj már nem vár,
cipóm koptatva még a szél sem más,
- új idők, mosolygós, vidám reggelek, -
nem kerülnek el még a borus fellegek

K.

napnyugta

2007-05-09T17:00:00.001+02:00

napnyugta

nevet a hold,
a nap elbújni kényszereg,
mégis mily szép a pillanat,
mikor búcsut integet

napról napra,
ahogy változik az idő,
elöbb vagy késöbb,
de szebbnél szebb e meddő

pompát ölt,
szinekben telt, s gazdagabb,
akár a szivárvány,
de ez nap mint nap megadat

ha felhőt rejt,
vagy csak tisztán kuncsorog,
az ég csodaszép,
arcunkban a mosoly mellett könny csorog

nevet a hold,
a nap teljes diszben illeg,
annál szebb bucsut
még a holt sem inthet

mégis a legszebb az egészben,
hogy bár feledhetetlen,
másnap ismét,
ugyanezt megéled még szebben

K.

Szerelmes versek : Dreamerds gyüjeményéből, weblapjárol

2007-05-08T12:33:00.000+02:00

Szerelmes versek

Ülj ide mellém

Ülj ide mellém s nézzük együtt
az utat, mely hozzád vezetett.
Ne törodj most a kitérokkel,
én is úgy jöttem, ahogy lehetett.
Hol van már, aki kérdezett,
és hol van már az a felelet,
leolvasztotta a Nap
a hátamra fagyott teleket.
Zötyögtette a szívem, de most szeretem
az utat, mely hozzád vezetett.

Szabó Gyozo Gyula

Úgy szeretném...

Csókom ne kérd, elvárni nem szabad,
Vagy lesz, vagy nem, hogy múlik napra nap,
Azt akarom, hogy én akarjalak!

Más városban, hol este csíp a fagy,
Erdo mélyén, hol vadkan rajtakap,
Azt akarom, hogy én akarjalak!

Nappal, ha egymást ismerni sem szabad,
Éjjel, ha ágyamban kínálod magad,
Azt akarom, hogy én akarjalak!

Nem tehetsz semmit! Kirké hiába vagy.
Duzzogj akár, vagy alázd meg magad,
Azt akarom, hogy én akarjalak!

Próbálj csak adni! Kérni nem lehet.
Úgy szeretném, hogy én szeresselek!

László Ilona

Veled

Hozzám nottél észrevétlenül,
Beépültél húsomba, vérembe,
Itt élsz velem legbelül,
Tested lenyomata beégett testembe.

Szemeid néznek vissza tükrömbol,
Mosolyod lebeg az éjszakában,
Ajkad mesél vágyról, szerelemrol,
Ismertelek már egy más világban.

A szeretetnek vagy örök szelencéje,
Flastrom az összes sebemre,
Az odaadás forró, édes kemencéje,
Nyugtató csók a lelkemre.

Nem tudunk semmit a jövorol,
Csak tobzódunk önfeledten a mában,
Pillanatokat lopunk az idobol,
S a végtelent leljük egymás karjában.

Shelley

A szerelem filozófiája

Forrás folyóba ömlik,
folyó az óceánba;
az egeknek folyton özönlik
vegyülo suhogása;
magány sehol; isteni jel
s rend, hogy minden tünemény
keveredjék valamivel -
Mért ne veled én?

A hegy csókolva tör égbe,
habot hab ölel, szorit, átfog;
egymást ringatva, becézve
hajlonganak a virágok;
a földet a nap sugara,
a hold a tengereket:
minden csókol... - S te soha
engemet?

Ágh István: A magány közhelyeibol

Akkor sem vagyok egyedül, ha elmész
pár napra, mindig az jár az eszemben,
hogy nem vagy itt, s mint egy hivatlan vendég,
formát öltött hiányod költözik be
hozzám, és nem hagy békén megnyugodni,
pedig e kurta árvaság csak annyi
együttlétünkhöz képest, mintha boltba
szaladtál volna, én meg délben itthon
fölmelegítem foztödet, szorongva,
hátha özvegyi ebédem fogyasztom
kihuloben, s akár az élet vége
kifárad lassan ételeid íze
számban, s már nemcsak téged nélkülözlek,
az egész lakást, a házat, a várost,
ahogy az egyetemes kényszerképzet
kibírhatatlan alakít magához
pár napra, közben az jár az eszemben,
mivé lennék, ha nem szeretnél engem.

Kíméletlenségemmel becsüllek én-
olykor gyilkol a simogatás.

Fogadom, hogy bántani mindig igazságtalanul igyekezlek,
mert igazságos bántást nem ismer az oszinteség,
fogadom, úgy ütlek meg én, hogy fájjon erösen,
mert szép missziója az ütésnek, hogy fájdalmat okozzon.
Fogadom: gátat nem vetek én az agyamba rohanó vérnek,
midon szoknyát lebbentve a szél lányok felé lök,
nehogy a nosztalgiává sokasodó apró lemondások
alattomos bujtogatásaival ellened fordítson a visszafogottság.
Fogadom, hogy sorsod plüssébe rajzszöget csempészek én,
hogy minden lélekhájasító ernyedésbol felhessentselek,
s a konszolidáltság marasztalóan kellemes sírboltjából
kemény életre trombitáljalak.

Fogadom, hogy gyulölni is foglak,
fogadom, hogy határtalan önzéssel tüntetlek ki,
mert csak az igaz szerelem bírja el az önzést,
fogadom, hogy csúnyán hagylak el majd,
mert szépen búcsúzni csak ismerossé hult szeretok
egykedvusége képes.
és fogadom: legigazabb vágyam, hogy sose hagyjalak el,
hogy veled végre magammá lehessek,
és nem fogadom, hogy iszonyúan szeretlek.

Csak szeretlek.

Reviczky Gyula

Akit szerettünk...

Akit szerettünk, nem feledjük
Bármit beszéljen ajakunk.
Megrezzenünk, ha szóba hozzák,
Ot áldjuk, hogyha meghalunk.
Hiába ámítjuk magunkat;
Csak játék volt, múló szeszély!
Hiába mondjuk: minden ábránd
báját veszti, véget ér.
Egy édes szempár, egy tekintet
Megbabonáz menthetetlenül.
Úgy orizzük, mint szent talizmánt,
Elrejtve a világ elol.
A sors megáldhat, meggyötörhet,
Emelhet hír, vagy bukhatunk:
a kedves arca sosem hagy el,
Ot áldja hulo ajakunk.

szerelem (másodszor)

2007-05-07T00:49:00.000+02:00

szerelem
(másodszor)

néha a magány vadságát érzed,
s hozzá párosul a lelked léte
egy fájdalom, mely szivedben honol,
édeskés ize nyelveden tombol

gondolataid terelgeti a fösvény,
szembeszáll minden akarattal,
nem ismer határt és ellenfélt,
megadja a boldogság kristályos izét

elvarázsol, elkápráztat, elbüvöl,
késztetést éreztet, s a legszebb az,
mikor a torkodban a szorongást érzed,
elakad, szived megdobban, ... és véged

arcát látva, hangját hallva csak bámulsz,
szóhoz sem jutsz, elszáll minden gondolat,
megszünik létezni az örök pillanat,...
csak a homokóra pereg, s szemedből hullnak a könnyek

az igaz álmok valósága a tiszta kárhozat,
a lét és a tett, kimondott parancsolat,
vágyak nagy otthona, szivednek mosolya,
s a hang, a dobbanás: ó mond, szerelem az?

K.

május

2007-05-02T15:15:00.000+02:00

május

nem több és nem is kevesebb, mint a bármelyik másik hónap a többinél, de mégis valahol számomra az egyik legszebb.
van benne varázslat, van benne meseszép, van bosszu és keserüség.
életem adta ez a hónap, mikor megláttam a napvilágot, ebben a hónapban ünneplem meg minden évben ezt a pillanatot.
az idei év viszont más lesz, teljesen.
hosszú évek váratlan befejezése, tiszta szivvel töltött ébredések, boldogabb, mosolygosabb nappalok és féltett napnyugták, mély-érzésü álmok.
szivemből szolnék, irnék ide csavart gondolatokat, forgatnám ki a szavakat értelmükből, mondanám el a világnak, mi is van most bennem, mégsem tudom.
ezért a vers, a versek, ezért a furcsa, ismétlődö szavak, a tisztább gondolatok és a megfogalmazás, az önmegnyilvánulás formája nálam most, s talán mindörökre ez marad.
s hogy harcolok -e a gondolattal, hogy mi is lesz, ha már nem fogok irni, ... még nem. félek attól, hogy egyszer, hamarosan, eljön az idő, mikor már nem vetem meg szavaim itt, mikor fontosabb lesz nálamnál is valaki más, mikor nem hagyok időt a gondolatoknak, mikor már nem fog érdekelni a köztitok és a bensőm. de mert odaadom annak, aki kiváncsi lesz rá, aki azt fogja érezni belőle, mit a verseim most adnak. többet, mint ami valójában vagyok.
sajnos nem tudok megszolalni, olyat mondani és sugni a másik fülébe, amit képtelen vagyok szavakkal, elakadat torokkal kimondani. önmagam adni képtelenség, értéket nyujtani most, csak igy tudok.
elfogult és pesszimista önkép a jövöm, ...

szerelem

2007-05-02T01:28:00.000+02:00

szerelem
(először)

vajon mit is jelent?
könnybe lábadt szemet
és felhőtlen boldogságot?
vagy féltő ragaszkodást
és igaz csodálatot?

vajon mit jelent?

nekem vagy neked,
vagy bárki másnak?
a világon ezt az érzést
mindenhol megtalálod

szerelem, egy szó, mi kifejez,
s kifejez oly sok mindent:
vonzódást, törödést, ragaszkodást,
olyan, akár a viz - tiszta,
fölvesz bármilyen formát

lehet igaz,
lehet titkolt,
lehet vad,
lehet csodás,
de akár plátói

szerelem,
mint csokorba kötött virágok legszebbjei,
melyek pompás diszbe öltözve ékeskednek,
s örök időkre az emlékekben élnek,
akár a sirás, vagy a nevetés örömei.

K.

a holtak könyve

2007-04-29T23:31:00.000+02:00

a holtak könyve

léptek hangzanak a hosszu folyosón,
körülötted sötét, a végén a fény honol,
hátra hiába nézel, csak megrémit,
lassan lépkedj, a jövőd szemből vakit

nyugodalmas jó éjszakán vagy túl,
a reggel sokkal szebb lesz, mint az elmúlt
akárhány, utad révbe ér, előtted a fény,
menj tovább, mert szebb jövőt igér

tested elhagyja a lehelet, körbe veszi azt
sok-sok szerető ember és siró szemek,
te mosolyogsz, szemed lehunytad örökre,
ami meg volt irva, mind teljesitve

sorok közt olvasva érzem a jelet,
az élet értelmét a vég adja meg,
s hogy maradandót alkossunk az utókornak,
egy szebb jövőt az értünk aggódóknak

K.

mert élet a tenger?

2007-04-28T22:49:00.000+02:00

mert élet a tenger?

mámoros állapot villant rá, nincs kinek higgy és kiben bizzál.
nincs kinek elmondd, nincs barát és társ, szaros kis élet mely véget vár.
hol vagy? hol vagyok? hol élsz és hol halott ... ?
szófosó? értelmetlen jelenség. elismerést vár a reménytelenség.
büzlik a levegő, romlott a világ, romlott a gondolat, romlott az egész élet, kell kárhozat.
faszkalapok, köcsögök, narkosok és részeg alakok. nagyképüek és nagycsávok, pénzesek és szegények.
ebből áll az élet: hazugság, sex és minden a pénz végett???
kereshetsz jobbat, de ugysem lelsz, itt élsz és ólommal hunysz el, vagy vérben fürödve, ereid feltépve, rozsdás penge hever majd holt-tested lenézve. még az ő sorsa is kegyesebb, mert hasznos cselekedetet tett.
hiába sirsz és nevetsz, a végzeted mindig ott lesz veled. minek is születünk? miért kell hogy éljünk? dolgozunk, szenvedünk, örömet miben lelünk?
nem kell más, talán csak a megbocsátás? de mit bocsássunk meg magunknak, hogy életre születtünk és kárba kell hogy vesszünk?
hogy szeressünk, szenvedjünk, hogy bizva reméljünk és könnyes szemmel meghalni térjünk???
erre felelj!!!
pofámon a bánat jele egyre csak szépül - s most nevetek, mint egy idióta, ki azt sem tudja mit is érhet - ...
dul bennem a csalódottság, a reménytelenség, a vágyakozás, a vér és az érzéketlenség, pedig tudom, sokkal de sokkal többet érne ha ....

de képzeld csak el magadban, mit is gondoltam ide én, már nem szolok, egy időre inkább elhallgatok, ...

repülés

2007-04-28T22:48:00.000+02:00

repülés

földön ragadva mégis haladva
szállni a éggel, a tájjal s a madárral
részegen, füvezve és jól betépve
hatalmas pupillák, tág tekintet

elszivott agy és tompa érzések,
mint csorbult kés mely nyakad érintett,
kinzó, csalfa valóság, süllyedő magány,
menekülőut a bevégeztetett halál?

szemeidből szomjuság árad,
törölnéd szakadt felsőddel a nyálad,
betépve, leégve, mint szamár a hátán
a nyügös, türelmetlen utasát, lerugnád

pumpál ereidben a végzet lelke,
remegsz egy slukkért, kiéhezve,
kiszáradt szád sebzi fel a beszéd,
mikor szolni mersz, gyomrod remél

józan ész, hol van az már rég,
átölelsz füt, fát, s mindenkinek igérsz,
esztelen, értelmetlen tett vet meg,
csürhe és suttyó vagy, ne feledd

K.

csak lágyan

2007-04-27T12:44:00.000+02:00

csak lágyan

ott ülök,
melletted, szorosan,
kedvesem,
átölel karom szerelmesen,

válladra hajtom fejem,
böröd illatát érzem,
vágyam lágyan
átjárja egész hátam

apró kis harapás,
egy zsenge csók,
fülcimpa érintés
mit most megtennék

hol jár a gondolat,
apró kis sziv, dobbanat,
hevesen, egykén,
párját benned leli a mély érzés

K.

2007-04-27T12:38:00.000+02:00

"Gyermekkoromtól fogva nem
Olyan vagyok, mint más. Szemem
Nem úgy lát, nem közös kutak
Habja bennem az indulat.
Nem közös forrásból ered
Bánatom. Gyújtva szívemet
Más fokra izzik örömöm.
S ha szeretek: azt is külön."

/Edgar Allen Poe - Külön/

ne most

2007-04-25T21:19:00.000+02:00

ne most

üss pofán
hogy ontsa el arcom a vér,
fehér ingem dobhatom,
testem foltos tőle épp

döfj meg,
megforgatva többször a pengét,
hogy fájjon az utolsó lehelet,
ha arcodba köpök még

lőjj fejbe,
hogy ne lássam a holnapot,
mikor kikelet készül a farmon,
s a kakas nagyokat harsog

tedd meg azt,
mit holnap megbánhatsz újra,
s mitől a kezed lesz mocskos,
...
az idők végezetéig szived lesz romlott

K.

temetés

2007-04-22T23:41:00.001+02:00

temetés

hantot dob emlékeire a bánat,
könnyes szem int búcsut,
szipogó orr vérzik nyálat,
csalódott a vágy, hamis életút

mélyben koppan a fájdalom,
arcok remegő izma hasad,
zokogó sziv zaja töretlen,
majd el pottyan vállamon

gondolatok seprik a múltat,
kérdések pontositanak,
nincs igazság a törvény felett,
történik, mi elrendeltetett

koporsószeg és sötét szalag,
fejfa és koszorú-zuhatag,
virágcsokor és gyertyaláng,
mind hiába, a jövő halovány

K.

örlődés

2007-04-20T00:09:00.000+02:00

örlödés

ég és föld között,
mint felszálló köd
a mélyből eltünök,
s mégis emléket őrzök

örlődök,
lágy szellő markol belém,
madártávlatból nézek feléd,
s szétszorodik a kép

homályos lesz mi szép,
te se látsz már,
felhőkbe markolok épp,
létem több lett rég

vad szél ölelés
visz tovább utamon még,
s hol újra száraz a rét,
zúdulok le sürü könnyként

hajnali járat útját takarom épp,
lágy csók jutalma a vég,
újra indul a hontalan népség,
foltjaim zavarja el a nap, mi felkél.

K.

vársz?

2007-04-18T22:50:00.000+02:00

vársz?

míg a homokóra összeláncolt,
apró szemei átfolynak,
vársz,
türelmesen

hol a végzet igaz pillanata
lassan rád mosolyog,
elévül
minden fondorlat

közömbös lét a beteljesülés,
elveszti varázsát a felfedezés,
rádöbbensz,
mégsem minden más

vársz?
hol a szivárvány ritka,
jelenése mégsem csodás,
megszokás

termet nyit szívedben újra
a szürke egyhanguság,
s te csak vársz?
a homokszemek útja mindig Egy irány

K.

nevetés a tenger

2007-04-15T08:21:00.000+02:00

nevetés a tenger

piszkos álmok
sóhajok földje
vanilia illat
érdes kéz

repedt csont
bársonyos szellő
penészes edény
szakadt rongy

huncut mosoly
kisírt szemek
gyilkos ölelés
gyógyito kéz

erőltett románc
megromlott viszály
hűtlen homály
napfényes ragyogás

szabad ritmusok
pontos szivzajok
feszült tekintet
szunnyadó szemed

mosoly
borosta
bálvány
álom

kegyes hazugság az élet
végül mindenkit elbocsát
juttat és elvét
irónia vagy felesleges lét?

K.

mi kell

2007-04-12T11:23:00.000+02:00

mi kell

vad virág?
illatos rózsaszál?
vagy netán meghitt,
gyertyás vacsorák?

ákom-bákom
és rózsaszin világ?
bálványokkal tüzdelt
örök hazugság?

mondd mi kell?
hogy a jövö képe
hozzád méltó legyen,
mit, és hogy fogadsz el?

biztos reggel,
sértetlen, mosolygós holnap?
egy nyugodt séta a parton,
hiszem hogy létezik, szivedre hallgass!

K.

mint a narancshéj

2007-04-10T22:03:00.001+02:00

mint a narancshéj

hol édes bensőt rejt a külső,
mégis összefordul a nyál,
vadul tépett darabok hullanak...
szerteszéjjel nyoma marad

cseppek jelzik utját,
hol hámozta meg a vágy
édes bensőt karmolt felszin óv,
hol vagy hát, te, vágyontó?!

akár pohárba csépellek
vagy csak szeletekben izlellek,
még többet kivánok belőled,
örök kedvenc lesz az ized!

K.

reggel

2007-04-09T22:50:00.001+02:00

reggel

ázott vászon,
verandán roskad
egy félholt álom,
cigarettafüst...
száll fel a égbe,
békésen kacsint fel a nap,
s csillámlik minden a fényben

apró madárzaj,
kakas kukorékol éppen,
zörren egy ajtó, s nyikorogva
tárul szét a kapuszárny

motor bőszen mordul fel,
pattan fel a kő alóla,
nagyot puffan és elhallgat,
menni készülne a gazda, s csak jajgat

ébred az utca,
felszáll a reggeli pára,
kivilágosodik szemből
még az utcák zeg-zuga

a verandán roppan egy deszka,
kedvenc macskám szökken mellém
nagyot nyújtózva, ... nyivákol,
s dorombol akárcsak tegnap

lassan elhül a bögre tea,
s édes izét kortyolgatva
ugrik ölembe a jóllakott mamlasz,
libben a hintaszék, s felriad a gazda

zúgolódás, suhanó késlekedők,
féknyikorgás és undok versenyzők,...
cippellők kopogása, gyerekzsivaly,
robogó tömegszállitók, zakatoló vonatok

reggel van, ...
settenkedik a csend,
otthonába vonul a némaság,
s nagyot köszönt az értelmetlen

K.

savanyuság

2007-04-04T21:41:00.000+02:00

savanyuság

elmélázom,
arcod örökitette képek felett
az idő megállni kényszereg,
mert nem változott semmi sem

megszokás volt
arcodon látni az öröm jeleit,
hozzád bujni,
mint ahogy a reggeli fuvallat teszi
megdézsmálni a friss kiflivéget,
dzsuszt szürcsölni hangosan,
s közben a morzsa lepi el kebled,
mert apró csókokkal hintem a képet

hol vagy álom, édes keserüség?
szines árnyék az ablakon át
leselkedő napsugár fénye,
rám vetül és a kép elvakit

te vagy, vagy egy égi jel,
hol látom ujra mit érzek?
bőröd illata mélyen elmerül,
nyálam csordul, vágy gerjed s elül
hajamba tursz, libabőr a párnán,
lüktető vér csörgedezett éppen,
mig csukott szemmel dőltem hátra,
a párna kihült, melletem nem ülsz.

rózsaszin fellegek reggeli délibábja,
hol vagy szerelem, hiába várlak,
tegnap még öleltél, csókokat igértél,
s mára mi marad? savanyú gondolat

K.

csalódottság

2007-04-04T21:37:00.000+02:00

csalódottság

...
mert kisirtak a szemeid,
csalódott a szived,
bánatos a lelked
és reménytelen a vágyakozásod

...
mert tudom mi van belül
de ez,
csak pillanatnyi állapot,
csak az a baj vele,
hogy a pillanat
hosszabb, mint szeretnénk

Hiábavaló

2007-04-04T21:36:00.000+02:00

DEPECHE MODE

USELESS

Well it's about time
It's beginning to hurt
Time you made up your mind
Just what is it all worth...

All my useless advice
All my hanging around
All your cutting down to size
All my bringing you down

Watch the clock on the wall
Feel the slowing of time
Hear a voice in the hall
Echoing in my mind...

All your stupid ideals
You've got your head in the clouds
You should see how it feels
With your feet on the ground

Here I stand, the accused
With your fist in my face
Feeling tired and bruised
With the bitterest taste...

HIÁBAVALÓ

Nos, eljött hát az ido
Amikor fájni kezd a dolog
Az ido, amikor eldöntötted
Mit is ér az egész...

Az összes hiábavaló tanácsom
Mindenfajta elcsatangolásom
A te mindennemu lenézésed és
Az én örökös téged való átrázásom

Az órát figyelve a falon
Érzem az ido lassú múlását
Egy hangot hallgatván a térben
Mely fejemben visszhangzik...

Az összes bolond ideád
A fellegekben jársz
Meg kellene, nézd milyen érzés
Lent, a földön járni

Itt állok én, a vádlott
Öklöddel arcomban
Fáradtam és megsebezve
A legkeserubb szájízzel...

NFG bezárás

2007-03-30T22:48:00.000+02:00

van, s volt

egy hely, ahol a fiatalok ismerték egymást, ahol a fiatalok jol érezték magukat, ahol a tehetség mutatkozott meg, ...
egy hely, hol szépnek éreztük a zenét, a levegőt, a legkört és a hangulatot
egy hely, mely megérintett minket, hogy a sziv dobbant ha a porondon ismerős alkotott, hol nem volt kétely, feszültség, csak igaz érzelem és baráti szeretet
egy hely, ... NFG-1-FILM, ... hittük volna, hogy véget ér egyszer, hogy a befolyás keze elér és megszüntet, hogy a farkasok vérző foga töle lesz sebes???

Az első hirt Ágicátol kaptam, majd bizonyosodtam meg róla Árpi oldalán:

http://baowah.blog.hu/2007/03/29/nfg_bezaras

és igy bucsuztattam, mert más választás nem maradt

Kristián · http://www.bckk.extra.hu 2007.03.30. 09:51:36
összegzés

nem sok az emlék, mit batyum tartogat, de attól tartok, több már nem adat
a fájdalom véges, s a vérszivók ajka érdes, nem ez, mit érdemel a mult, bezárt ajtók elött könnyes szemmel a szervezőség gyertyát gyujt
talán nem oly vészes a helyzet, de a falak csak mesélnének,
hol megannyi boldog arc volt, örömteli perc, s óra honolt
most már el kell hogy hordja az idő szele, uj idők jönnek, egy ujabb harc kezdete

Fáj, mint minden, mi rossz, s fáj, mint minden, mi jó. Fáj, mert igaz és fáj mert többnek éreztem jómagam.
Emlékezz, mert más nem marad, emlékezz, hogy el ne feledd, volt egyszer egy hely, ahol jól érezte magát a többi fiatal veled!!!

és a képgalériák, amikből már nem lesz több:

http://www.bckk.extra.hu/NFG/

http://www.bckk.extra.hu/NFG1Klub/

http://www.bckk.extra.hu/NFG1KlubWhiteman/

??? miért, a kérdés, melyre a válasz a pénz, semmi más ???
??? lesz-e még nékünk ilyen meghitt termünk ???
??? van még elég erő hozzá hogy újra kezdje a folytatást valaki ???

miért is születünk?

2007-03-24T07:28:00.000+01:00

miért is születünk?

mi is az élet értelme? hogyan lehetne igazán megfogalmazni ahhoz, hogy elfogadható legyen az mindenki számára?

középiskolásként az érettségi irásbelin pont ezt a témát feszegettem, tanárnöm szerint hozzám képest
langyos sikerrel. legalábbis neki nem felelt meg a fogalmazásom és közepes értékelést kaptam.

ma, ide s tova 13 évvel késöbb teljesen másként látom a világot. meglehet még mindig kevesebb
élettapasztalattal, de sokkal gazdagabb vagyok már belül, mint akkor. de mégis, mi lehet az élet igazi értelme?
ki tudná ezt megfogalmazni nekem? és én hogyan tegyem? mert mi emberek mind mások vagyunk.
eleve más szociális körülmények közt élünk, növünk fel, és bár mindenkinek adatott a sikerhez vezető ut, nem
mindenkinek egyformán zökkenőmentes.

emberek vagyunk, gondolkodunk, cselekszünk, ugyanazon levegőt égetjük el és mégis, nem jutunk el mind ugyanarra a célra.
hacsak nem közös a végállomásunk. jó egyáltalán embernek lenni? az anyagi javakat jó lehet élvezni? mi is ez valójában?
mert nem biztos hogy mind fel tudjuk ezt mérni? sőt, miért is kell felmérni? csupán mert ma minden ez körül forog? a pénz.
ami néha boldogságot néha pedig mocskos dolgokat tud tenni velünk.
megváltoztat, ... de hogyan.
s ettől még nem nyerjük el azt, amit az élet értelmének nevezhetnénk. mert hiába leszel gazdag, hiába vagy szegény,
nyugodtan lehajtani a fejed sem igy sem ugy nem tudod. arany középut pedig nincs.
lehet örülni a boldogságnak, a jo dolgoknak, a hasznosaknak, a kellemeseknek, a kevésbé kellemesnek, ... és még sorolhatnám.
de lehet mindez az élet értelme? mert van, aki karrierista, van aki családcentrikus, van aki kalandor, ... és van, akinek
minden teljesen mindegy.
és igy mindenkinek más az élete értelme? már ha ez lehet az. vagy az élet értelme egy nyugodt holnap megteremtése?
vagy egy biztos jövő, amit gyermekeinknek szeretnénk?
de lehet, az élet értelme élni, kihasználni minden isten adta lehetőséget, hogy amikor lepereg az utolso pillantban elöttünk
az egész életünk, és mikor már megmereved két szemünk, az arcunkon mosoly látszodjék.
de ezt nem mindenki teheti meg, és nem mindenkinek adatik meg, hogy ilyenkor lássa az arcokat, akik mellette álltak, akik
mindig a segitségét érezték és viszonozták.
de meglehet, az élet értelme meghalni és nem más, mert ez biztos pont, ugy ahogy a kezdet és a vég. és ami közben van, mindenki
saját magának alakithatja ugy rozsaszinüvé vagy probléma mentessé, ahogyan csak szeretné. Már ha ezt a sors is igy kivánta.

sors? van ilyen? Biztosan! És állitolág kezünk nyomvonalát követve megjövendölhető. Marhaság. Miért is várnánk el azt, amit
mondanak, mikor mi is befolyásolhatjuk? Vagy mégsem?

csupa-csupa kérdés, és megválaszolatlan. De miért? Erre csak egyetlen magyarázat van, ami igy hangozhat:

vannak dolgok, amelyek nem térképezhetőek fel, mint az élet értelme. nem magyarázható meg és nem is érthető.
hiába nézzük másmilyen szemszögből, sokszerü és kifürkészhetetlen, akár a tü a szénakazalban.
ködfoltokba burkozott végtelen tenger sokasága.

lehetne fejtegetni, mint annakidején én tettem, középiskolás koromban, s ugy érzem amit irtam, igaz volt.
bár magam sem tudtam igazán akkor megfogalmazni és igy egy témát feszegetve reméltem a sikert. meglehet egy mondattal
befejezhettem volna az egészet, mégpedig a kezdő mondattal. de most sem fogom tovább fejtegetni, megteszik ezt mások
helyettem, reménytelenül. Mint ahogyan én is tettem akkor, s csak biztam a kegyelem-döfésemben.

De akkor ez volt a remény, az akkori élet értelme az iskola sikeres elvégzése.

folyt.köv.

idézet

2007-03-24T00:13:00.000+01:00

"Ami könnyen elérhető, az a felszínen csillog. Ami érték, olykor fénytelen, és a mélyre kell ásni érte! Amiben a sokaság élvezetét leli, sivár és illanó gyönyörűséget kínál. Amiről én beszélek, az a felszínről nem látható, és bensődben derül." (Seneca)

kegyes fájdalom

2007-03-24T00:11:00.000+01:00

kegyes fájdalom

oly rég
érintett bársonyos tapintat
piroskár arcot rezzinntő
savankás fondorlat

édes,
két kezed gyümölcse kezemben,
torkomat hüsítő nedü
mit izlel a nyelvem

ajkak,
melyek égetik vágyam fészkét,
s mások arcát csokkal hintik,
érzik hogy lüktet a vér

vadság
szabadul ki mély börtönéből,
karmolás nyoma marad meg
a testen örök emlékül

harapj,
hogy tudjam mennyire vagy éhes,
tested örjitő álomkép,
engedd, hogy szenvedni merjek.

K.

idézet

2007-03-24T00:09:00.000+01:00

"A barátság sokkal bonyolultabb, fájdalmasabb és erőszakosabb kapcsolat, mint a szerelem. A szerelem adni és kapni akar. A barát csak adhat. Barátság, abban az értelemben, szűkszavúan, ahogy két ember, kézfogás és ígéret nélkül, egy életre jótáll a másikért."

be szép

2007-03-18T22:23:00.000+01:00

be szép

a mosolyod és az ajkad,
a kis gödröcskék s a dombocskák,
szemed ártatlan barnasága,
s ezek mind szerénységet várnak?

a kezed érintette bársonyosság,
s az illat, mely egekbe repitő,
a félelmet leplező hidegség,
mely olvad el tőled, mint hegycsúcson a jég.

a napfény, ha az arcodon
csillámló tengerként pihen épp,
s a boldogság tölti be szived,
mert ez minden, mit vártál rég?

a vonulat, a táj és az ég,
de nélküled mit sem ér,
üres part, halkan morajló tenger,
lényege tőled teljesedik egésszé.

ha ott sétálsz, heves a szivverés,
feléd fordul a rügyező virág,
s a dús, friss szellő libben válladon,
átölel téged, hogy rád vigyázzon.

K.

minden igaz gondolat

2007-03-17T12:56:00.001+01:00

minden igaz gondolat

sápadt hangulat, borus ég,
elfásult szivben szárazság él
ne engedd, ápold a percet,
ne hagyd hogy megessen veled
mosolyogsz? boldognak látszol,
de bensőddel többre vágyol
tudom, bár okosnak lenni könnyü,
a reménnyel élni nem egyszerü
mondd ki, ha bánt valami,
az igaz gondolatot be kell vallani
szeress, hogy téged szeressenek,
barátként adj és várd a szerelmet
nyiss utat, könnyeket untass,
egy érintés is sokra utalhat
nevess, ha ugy tartja kedved,
boldognak érezd magad, hát éreztesd
ha szived boldog lehet, ne rejtegesd,
kimondva életed nyitott könyv lehet
vágy, ... hatalom, ... ölelés, ...sirás,
ez mind csak érzés, de mily csodás
megbecsült érték, lehet ez örökre?
adj hát jelet, és igaz lesz,...
a szavak, s érzések értelme.

K.

ó mondd

2007-03-15T08:23:00.000+01:00

ó mondd

ó mondd,
mondd miért van az,
hogy szivem dobban,
ha látom arcodat?!

ó mondd,
mondd, miért hasad
ki könnycsepekben
az igaz gondolat?!

ó mondd,
mondd, talán igaz
lehetett a perc,
mit együtt éltünk meg?!

ó mondd,
mondd hogy is lehet,
a szép emlékek
még mindig itt élnek?!

ó mondd,
mondd hogy tévedek,
gyerekes érzés
volt,... az hogy szeretlek!

ó mondd,
mondd ki hogy vége,
a múltat örzöm,
de tudom, emléknek!

K.

takaró

2007-03-13T21:16:00.001+01:00

takaró

átölelsz
minta tó vize,
lágyan, szeliden

elkisérsz,
az élet rögös utján
minden éjjelen

felnevelsz
prűd titkot emléked rejt,
szótlan csak heversz

ringatsz el,
az álmok tengerén
óvod meg testem

gyógyitasz,
felhevült testet hütesz,
s ha fázik, fűtesz

szeretlek,
testem minden izében
átölelsz, ha jön a végzet.

K.

csók

2007-03-13T21:10:00.001+01:00

csók

forró vágy
hinti meg szived zaját,
ajkadon csüng
a lágy némaság

Remegő érintés
zúzza szét a fényt,
egy apró kéztetés
simul arcodon szét

Érintetlen
a megbocsátás büne,
izzó rejtek a dobbanás,
fokozott a lehelet, szaporán!

Mohó kabzsiság,
a játék vége folytatás,
elsötétült világ,
hol a vágy a végtelenbe lát.

K.

kitartás

2007-03-13T20:39:00.001+01:00

kitartás

sárba tiporsz, ezerszer,
mégis felállok,
hol a szivem kitart
ott testem harcol.

elitélsz, nem ismersz el,
bizonyiték kell?
megmutatom neked
minden erőmmel.

életem áldozom fel,
hogy büszke légy rám
s nevess könnyes szemmel,
mert kitartás kisért el.

K.

csend

2007-03-13T20:25:00.001+01:00

csend

levél zizzen,halkan libben
a fátyol, simit szeliden
megérint, s elhallgat
szemed lehunyod, s lát nyugalmat

az ég sötét kékje ásit,
a csillagok fénye tisztán csábit
éji csend, suttogón fűszerez
mély megnyugvás nemcsak a képzelet

várandós minden pillanat,
s lassan csak a sziv hangja szalad,
dobban,... csak dobban teljeset,
s az éji csend /minket/ megszeliditett

K.

tanszavak

2007-03-01T14:26:00.000+01:00

tanszavak

új idő vár az elmult percre,
minden szebb mi volt és lehetne,
a pillanat ragyog, szemeidben könny vagyok,
mely tovalép és fájón csillog.

csak a mult kisért, a jelen töretlen,
de a jövő még üzenni képtelen,
véres fátyol boritja a vágyakat,
melyek értéktelen emléket vájtak.

megbánás a képzelet szüleménye,
reményekkel telitűzdelt képe,
s csak az akarat nem elég elérni,
hogy a szivnek ne kelljen szenvedni.

K.

te voltál

2007-02-25T23:33:00.001+01:00

te voltál

nappalok éjszakai reménye,
s éjjelek feledhetetlen élménye,
te voltál szivem ékessége,
vágyakat betöltő igaz reménysége.

csókok fáradhatatlan ize,
érzések mély messzesége,
a küzdelem végső dicsősége,
és jutalom tested ölelése.

égető szenvedély fénye,
bosszú és méreg menedéke,
megnyugvás igaz helyszine,
s magányba téved lelkemnek vége.

K.

remegés

2007-02-22T10:11:00.001+01:00

remegés

tudod,
még mindig szeretlek,
a fényképed nézem és kesergek,
miért tetted ezt?

nem találok nálad szebbet,
vágyaimnak te vagy teljes,
a mosoly csak veled édes,
s a könnycsepp méreg.

remegés,
ha rád gondolok a szivverés,
vagy csak egy apró lélegzés,...
féltőn óv tőled minden emlék.

K.

sóhaj

2007-02-20T20:43:00.000+01:00

sóhaj

vágyódik hozzád szapora szivem,
ó nem, mégsem tehetem,
becsapva érzem zátonyra futott,
évekig tartó szerelmem.

gondolatok kinozzák napjaim,
hát mégis ezt érdemlem?
unalmas létem egyszerü vándor,
s batyujában nincs semmi sem.

üres jellemem látja mindenki,
s elfordul tőlem a nap,
árnyék boritja vidám arcomat,
hol a boldogság megmaradt.

szerelem, mi hazug és szivtelen,
bemocskol ezernyi színt,
boldogabb lét a becsült tisztelet,
sóhaj nélküli reménység.

K.

Hiányzol

2007-02-09T19:28:00.001+01:00

Hiányzol

Mint a folyó viz nélkül,
száraz az én lelkem,
porát nem szitja senki sem.

Édes izű gyümölcs hüsitene,
neve egyszerű, szerelem,
de kóstolnám már szenvedélyesen.

Maréknyi remény lett a könny,
mi megmaradt fájdalmaim közt,
de számba se veszem e löttyt.

Rozsdás fűrész reszeli torkom,
szavaim értelme zord alkony,
belőlük hiányzik a boldogságom.

Hiányzol?, vagy csak álmodom,
nyitott szemmel sem látom,
a délibáb már egyre csak távol.

K.

ragyogás

2007-02-07T01:40:00.000+01:00

ragyogás

tündököl,
szemem sarkában a könnycsepp
az örömtől vigan legördül

s megcsillan,
a nap fénye benne akár egy gyöngy,
értékes pillanat ami jön.

fáradt vágy,
mit kivánt már a világosság,
életre kelt egy valóság.

mosolygás,
mi ébresztett fel ezernyi más,
megható könnyeket fakasztót.

s benne él,
a mult, a jelen és a jövő,
ragyogás ez, örök tündöklő.

K.

üresség

2007-02-06T08:38:00.001+01:00

üresség

mint egy ág, levél nélkül
némán a szél suhan át,
lombja hiján hangtalan.

nem beszél és altat el,
csak halkan elriaszt
az üresség bánt, ... aggaszt.

az égen szerteszét csillagok,
párját nem látni egynek sem
s a hold is csak vakon figyel.

fényévnyire távol a remény,
hogy összefut a szél és a fény
s egy örökkévalóság lesz az ölelés.

tiszta égbolt rejti szivem,
hol végtelen az úr,
s szivem dobbanását
nem hallja meg senki sem.

K.

rád vagyok éhes

2007-02-02T09:03:00.000+01:00

rád vagyok éhes

nemcsak a szemem kiván,
számban összefut a nyál,
kivánatos vagy,
akár egy jól megvetett ágy.

külsőd most tökéletes,
az illatod valami fenséges
türelmem véges,
hozzád kell hogy érjek.

úúú, de hisz ez éget,
megérintlek és félek,
hogy lakom igy jól?
egy szelet friss kenyér késztet.

/a.f.y./

az álmokra van magyarázat

2007-01-31T01:06:00.001+01:00

az álmokra van magyarázat

ma reggel csókra ébredtem,
szememen könnycsepp hevert
forró volt, a vágytól tüzes
talán hogy megtudjam, miért is ez.

kerestem, csókok értelmét reméltem,
barátok segitségét is kértem,
s ugy érzem, nyertem egy lépést,
az igazat kaptam, ez nem kérdés.

A csók, mit igaznak éreztem,
az örök boldogságot jelképezi éppen,
s hogy a szerelem igaz érzés,
kire nem is gondoltam volna, ott az érdem.

Ady Lédája volt az ébredés,
a kitartás véletlen, szerencsés,
s az esti teázás a magyarázat gyümölcse,
hogy az örök szerelmet egy ismerős meglelte.
/hogy a régi szerelem az igazit meglelte/.

/a.f.y./

viztükör

2007-01-27T19:09:00.000+01:00

viztükör

szerettem egy lányt,
szebb volt mint égen a szivárvány,
szeme kék volt, akár a viz,
haja göndör, mint felhőn az iv.

szőkesége vakitó búzaföld,
s mosolya elegáns,
akár egy úri hölgy.
levett a lábamról szeme kékje,
szivem hangosan zokogott érte.

gondolatom néma viztükör,
s benne fényesen csillog,
szerelmem a felszinre tör.

de csalódás lesz minden perc,
ha pillantása nem felel,
s a könnyeim mossák el,
a viztükör újra hullámzón kever.

/a.f.y/

szavak

2007-01-24T07:50:00.000+01:00

szavak

betűkből rakom össze
a gondolataim,
véget ér a mondat,
s az emlékeim.

kár volt a fáradtság,
kihalt egy érzés,
szivemben tombol a vihar,
odavész vele minden lépés.

álmok vad világa
a jövőm záloga,
hozzám búj félve a gyermek,
nincs ki gondját megoldja.

Száraz kenyér az asztalon,
de mosolyog rá mégis,
az éhség nagy úr tud lenni,
térdre kényszerit téged is.

reménytelen vágyak
szertefoszló léte,
igy lettem én nélküle
földönfutó vércse.

eltörtek szárnyaim,
mikkel magasan szálltam,
megfosztott tervektől
a szerelem bátran.

hű remény maradt
szivem egyetlen támasza,
s az idő kegyetlen vasfoga
majd talán ezt is megoldja.

/a.f.y./

falevél

2007-01-18T23:42:00.000+01:00

falevél

tavasz,

szunnyadó télnek süti hasát,

a nap sugara érinti a fát,

falevél, rügyezni indul az életért.

nyár,

perzselő tüzként égeti át,

ettől lesz körbe sivár a táj,

falevél, bucsuzni készül már a testvér.

ősz,

szüretelni indul a vad szél,

puttonyát tömi a sok kertész,

falevél, szinesebb a vidék, meseszép.

tél,

nyomodba senki sem, eltüntél,

száraz gallyak közt ropog a rét,

falevél, befödte a tajat hófehér.

/a.f.y./

vágyakozás

2007-01-17T23:31:00.000+01:00

vágyakozás

minden nőben csak egyet keresek,

meglelni szivemnek, kit szerethet

kit elfogad két szemem világa,

s gondolatom testét járja.

forro csókkal hinti a szám arcát,

s csókkal fogad ő is ha rám talál.

testünk egy lesz, s gondolatunk,

vágyainkba merülve életet adunk.

közös lesz a meghitt gondozás,

apró örömöktől hangos a lakás.

s a boldog szerelem szép gyümölcse,

szerelmünknek lesz örök emléke.

/a.f.y./

azt hittem

2007-01-14T19:39:00.000+01:00

azt hittem

azt hittem
örökké tart majd,
a boldogság mindig marasztal

azt hittem,
az élet csak igy boldog
de hazugság volt,
s ez a én hibám.

azt hittem,
nem lesz már rossz a világ
de tévedés,
bennem volt ami bánt.

azt hittem
egy létezik, aki vár,
de hiába,
nem találtam rád.

azt hittem
igaz minden szó,
de romboló,
s a valóság meghazuttoló.

azt hittem,
életem értelmet nyer veled,
de tévedtem,
soha többé már, nem szeretlek.

/a.f.y./

5 perc

2007-01-14T16:21:00.000+01:00

5 perc

rohanó idő a megváltó,
s késsel megtépászott bizalom,
siralmas érzés a várakozás,
vérző sziv a fájdalom.

eltompult vágyak tengere
vihar utáni szélcsend,
s a vad természet ereje
tovatűnő jellem.

homály lesz a lét árnyéka,
s a vakság fénye elvész,
árnyékból búj elő a sötétség,
s elenyésző lesz a fény.

/a.f.y./

gyere közelebb

2007-01-12T01:07:00.000+01:00

gyere közelebb

még, még közelebb,
hadd érezzem
amint dobban a szived
és hozzám simul tested.

még, még hevesebb
bennem a vágy
nem kell hogy hütsön tovább,
szivem már érted feszes.

még jobban szeress,
törjön a zár,
elötted nyilik világ,
igazabb, hogy boldog lehess.

még jobban becsülj,
forrón ölelj,
hozzám testeddel feszülj,
és csókolj, de ne menekülj.

/a.f.y./

érzések tengere

2007-01-11T21:40:00.000+01:00

érzések tengere

erősen magamhoz ölelem,
s könyörgök
hogy csókját bárcsak ne vinné el,
a szerelem fájdalmas gyönyör.

ökölbe szoritom a kezem,
remegve,
a múltat naplóban vezetem,
ez életem igaz gyötrelme.

lapját, sorait könny mossa,
körvonal,
nem segit rajta sziv fájdalma,
újra kell irni a vesztes dalt.

Nem maradt már vér az erekben,
szintelen,
ájulás töri meg a csendet,
egy érzés birtokol figyelmet.

hol a vágy kerit hatalmába,
ne érints,
fájdalom a végső tisztelet,
őszinte búcsut szeretve ints.

új szinek fokozzák a vágyat,
végtelen,
hosszú szenvedés lesz az ára,
a sors kegyeltje nem én lettem.

/a.f.y./

anya

2007-01-06T20:43:00.000+01:00

anya

a tükör másik oldala,
emlék és hasonmás,
az árnyék szines oldala

mosoly és könnyek otthona,
egy igaz, biztos társ
lelked selymes, bélelt burka

a megbocsátás vándora,
hazavár, átölel,
szived mélyét csak ő látja

s ha hazatérsz, egy biztos pont,
keze aranyat ér
mely dédelget, legyen csak gond

s a megértés nagy mestere,
előtte nincs titok, ...
mélyen, értünk dobban szive.

/a.f.y./

titok

2007-01-04T19:33:00.000+01:00

titok

felhőtlen égbolt,
rúzsfolt az arcon,
s nyári nap égeti
a fakuló vallomást

remegő pohár,
bor az asztalon,
a kiszáradt torok
válasza csak suttogás.

minden nap sablon,
s részegen dacol,
a jozanság vágya
a biztos jövő után.

siri csend a kincs,
holtnak hangja nincs,
bevarrt zsebből nem vész,
ha kézen állsz is tiéd.

magad vagy szabad,
nem mondod, nem hat,
agy a tudás fája,
titkot őrzöl feladva.

szerencse volt bár,
s bátor mit mondtál,
felfeded igy magad,
titkot őrző préda vagy.

/a.f.y/

megismersz

2007-01-02T02:58:00.000+01:00

megismersz

talán egyszer,
ha majd szived hangját hallod
igaz érzés,
mi szivszoritó és zajos
nemcsak belül hallod,
véred pezseg és ereidben duzzog majd,
a vágy elsöpör,
s mosolytól ragyog arcod,
sebesség,
mely diktál gyors iramot,
hogy szem elől ne veszitsd
a pillanatot,
dobbanásként hallasz egy hangot,
erős lesz, szived feszülten zokog,
zuhanás,
mélyből a csúcsra,
s veled lesz újra egy indulat,
mindent felforgat és meglátod,
változni fogsz,
akár csak a szived ahogy pumpál,
eljutsz a csúcsra, nincs megállás,
és csak ragyogsz,
dobbanás,
csak ezt hallod, s elviszel minden gondolatot,
szived, tested itt hagyod,
s megismersz majd,
egy számodra teljesen új világot,
hol a nyugalom,
s ránk is ez vár.

/a.f.y./

érzés

2006-12-31T16:41:00.000+01:00

érzés

mily csodás az éj
mikor ajkad ajkamhoz ér
s párosul egy ölelés
átkarol forrón a vér

tisztán feszült a pillanat
őszinte gondolat hasad
elmerült lelked marad
fejembe szived szalad

hol káprázat a fény
csukott szem ellenfél
igaz barát a mély
remegő szivverés

bársony és selyem
vadul ezt érzem
forró lehelet
szakitó szünet

egy új vágy súrol határt
mint veszett vad ugor át
egy döntő pillanat hat
a kéz sima mozdulat

tiszta selyem a párna
piroskás arcod várja
lágyan ölel magába
csókod esténként várva.

/a.f.y./

gondolataimban olvasol

2006-12-24T18:11:00.000+01:00

gondolataimban olvasol

hegyek közt hó fedi a tájat,
ragyogó nap fénye elvakit
szomorkás arcodról sem tágit,
s tekintetem könnyeket vél látni.

távolból szól hozzád a bánat,
ki szivedhez közel, nem láthat
szeretet ünnepe nem várhat,
a fa alatt ajándék várat.

gyönyörü a táj, s vele magány,
hideg reggelt követ hagyomány.
karácsony, szent este, egy szál gyertya,
asztalon jelkép, szeretet hangja.

frissen sült kalács illata száll,
melegséget áraszt, mondj imát.
meghallgat ott fent urunk téged,
remény sugarát küldi érted.

gondolatban ott vagyunk veled,
ölelve szoritjuk két kezed,
s remegő hangon mondjuk neved
szeretet ünnepén, nélküled.

/a.f.y./

Idegen

2006-12-18T23:52:00.000+01:00

idegen

világot látsz,

s azt hiszed, máshol jobbat találsz,

félsz vallomást tenni odahaza,

hogy nem ismerek itt jobb embert, mama.

merre is jársz,

magad sem tudod, jó buszra vársz,

körülötted néma emberek,

arcuk nem mondanak semmit sem neked.

minden utca,

ahová utad visz, oly furcsa,

nem ismered a házak falát,

körbe vesz ismeretlen, és vársz csodát.

miért teszed,

hogy szeretteid távol tőled,

hazavágysz, mint eltévedt gyermek,

tudom, szemed sarkában látom könnyek.

mégis nevetsz,

boldogság érzet, ha ott lehetsz,

ragad el magával, itt féltnek,

gyermeke vagy örökké a szülőknek.

látnád arcuk,

aggódás és remény harcuk,

egy napon ezt úgyis megérted,

mert ezt a helyzetet te is átéled.

úgy érzed majd,

egy részed tőled távol tart,

hogy ott neked is az volt minden,

átélted már, milyen is az idegen.

/a.f.y./

Vándor

2006-12-18T16:18:00.000+01:00

vándor

hazatálsz egyszer,
meglásd utad véget ér,
célod megleled, s rájössz,
szülőhazádba ritkábban jösz.

bejársz többezer,
bámulatos szép helyet,
idegenek közt leszel,
egy idegen, ridegen viselt.

hideg szó ér szót,
várod majd a megváltót,
kinek érintése lesz
szivednek is leginkább kedves.

hosszú utadon
kisér rád váró otthon.
szerettek és szerelmek,
titkon remélik hazaérted.

de vár még rád más,
sok emlék és utazás,
vágyaktól dús érzelmek,
s mosolyt hozó meglepetések.

/a.f.y./

mit jelent

2006-12-16T00:02:00.000+01:00

mit jelent

mit ér a szó,
papirra vetett halom gondolat,
mint leszakadt gomb a kabátról,
értelmet neki senki sem ad.

mi volna jó,
hogy szóból értsen mind ki halandó,
süket szemeket nyisson tágra,
s másként nézzenek e világra?

figyelmet kelt,
ha vászonra irok nagy betűkkel,
s ezredmagam kiáltok igy fel,
ez itt nem élet, nekem nem kell?

hogy tűnjek fel,
a tömegből, hogy csakis rám figyelj,
hogy megértsd minden gondolatom,
szürke és rózsaszin csak álom.

egyetlen jel,
ami motivál, hogy ne adjam fel,
mit ér az élet, ha harc nélkül
alszol el és ébredsz, egyedül!?

/a.f.y./

A les

2006-12-14T22:45:00.000+01:00

a les

reszketek,
arcom piroskásan didereg,
kékre festett ajkam
lehelet elhagyja.

hideg van,
idakünn fehér szinte minden,
s tündököl fényesen
napsugár fa ágán.

lábnyomok,
szanaszét hevernek a hóban,
rejtek a bokorban,
s a tóig visz az út.

túlélés,
mi vezényel minden állatot,
vájutól eljutni a tóhoz,
abrak és viz elég.

gyönyörű,
amint a vad előbúj, célzok,
a látvány feledtet, hogy fázok,
túlélni nem könnyű.

kémlelek,
a célba vett vad szép trófea
volna, az egyik legszebb nékem,
lőni mégsincs szivem.

tisztelet,
mi övezi döntésem éppen,
gyermeke bandukol mögötte,
nem leszek kegyetlen.

/a.f.y./

mikor virágoznak a fák és éled a természet?

2006-12-11T01:56:00.000+01:00

Amikor virágoznak a fák és éled a természet

Bolondos a természet,
Orcánkra mosolyt ébreszt.
Galád zord idő,
Látom már nem jő.
Álomból lesz valóság,
Rideg hideg után már
Kikelet, vár ránk sok boldog perc, vidámság és szeretet,
Amikor virágoznak a fák és éled a természet.

/a.f.y./

Ház a tónál

2006-12-11T01:27:00.000+01:00

könnyfakasztó és gyönyörű ....

talán igy tudnám jellemezni a Ház a tónál c. filmet.
Elmult idők második legszebb szerelmes története, mely igaz és csalhatatlan, még ha kissé furcsa is. Elsőre nem igazán érthető mi is történik, de ez benne a szép. Két fiatal egymásra találásának, az idő mulásának fontosságát mutatja be a film.
Várni kell, és minden megoldódik. De persze csakis odafigyeléssel és türelemmel.
Fontos, hogy ne akarjuk elkapkodva és erőszakkal, mindenáron a szerelmet. Nem az első adandó alkalom a fontos, nem a távolság legyőzése, nem a tervezett találkozás. Sokkal inkább az, hogy odafigyeljünk a másikra, hogy megértsük és kivárjuk a megfelelő pillanatot, hogy az idő mulását ne siettessük. A találkozás pillanata, a megérdemelt csók, a boldogság eljő.

Ajánlom mindenkinek, hogy nézze meg és megérti mindazt, amit ide irtam. De a legfontosabb, a legszebb része a filmnek itt is a csupán a legvégén van.
Igen, egy figyelmeztetés: az érző szivüek készitsenek be papirzsebkendőt. Megéri.